A kíváncsiság fontossága

Jane Goodall munkássága túlzás nélkül korszakalkotó. De hát milyen is lehetne egy olyan személy életműve, aki már egészen apró gyerekként állatos könyveket és a Tarzan, a majomember című kötetet bújta, rajongott a természetért, és órákon át képes volt figyelni egy tyúkot, hogy megtudja, hogyan lesz a tojás? A neves csimpánzkutató többek között erről mesélt nekünk és beszélgetőpartnerének, Frei Tamásnak tegnap este. Emellett persze azt is megtudtuk, milyen út vezetett odáig, hogy a nevével fémjelzett intézet és globális hálózata ma a világ több mint 110 országában segít embereknek, állatoknak és növényeknek azért, hogy harmóniában élhessenek egymással ezen a bolygón.

Tanulni és tanítani

Természetesen Jane élettörténete is kalandos, de sokkal fontosabb az az üzenet, amit előadásaival – évente átlagosan 300 napot utazik – közvetít felénk azért, hogy elgondolkodtasson. Mert valóban: tényleg szükségünk van még egy pár cipőre? Elengedhetetlen, hogy folyamatosan az okostelefonunkat nyomogassuk? Muszáj nekünk mindenáron a vég nélküli növekedésre koncentrálnunk, egyre és egyre többre vágynunk? (Lehet egyáltalán vég nélkül növekedni?) Tényleg ki kell dobni a földre esett kekszet, mert irtó koszos lett, ahelyett, hogy gyorsan megennénk azt? Hogyan tudunk segíteni a környezetünkön azzal, ha kevesebb feldolgozott élelmiszert eszünk? Mit tehetünk mi magunk azért, hogy a levegő szennyezettsége alacsonyabb legyen? Járjunk autó helyett kerékpárral, vagy ültessünk el egy fát?

Egymás támogatása

Jane Goodallban az a fantasztikus, hogy minden szava ítélkezéstől mentes és irigylésre méltóan önazonos. Szentül hisz az emberi elme és szív erejében, vagy például abban, hogy a közösségi média segítségével igenis sokan össze tudunk fogni egy-egy jó ügyért, és hogy a fiatalok tanításánál és támogatásánál nincsen fontosabb.

Fotó: Életkatedrális