Részlet egy életrajzból: Szily Nóra újságíró, pszichológus és executive coach, 25 éve jelent meg először a televízió képernyőjén. Több ezer órányi televíziós és rádiós szereplés, sok száz interjú kötődik a nevéhez, az Ők, a nők című interjúkötet szerzője. Pár éve kilépett a stúdiók világából, és tovább képezve magát ma már kommunikáció- és személyiségfejlesztéssel is foglalkozik. Előadásokat, szemináriumokat tart, melyekbe a tanult módszereken kívül a saját szakmai és élettapasztalatait is beleépíti. 

JÁNOS: Egy rólad szóló írásban, ahol felsorolják, hogy mi mindennel foglalkozol, szerepel az a megállapítás, hogy a mélyinterjúk specialistája. Mi az a mélyinterjú?

NÓRA: Talán az, hogy egy-egy hosszabb beszélgetésben az életutakat igyekszem mélységeikben feltárni, megérteni sorsfordulatokat, felszínre hozni olyan gondolatokat, melyekről a partnerem addig talán nem is tudott. És ez valószínűleg gyakran sikerült is, mert jó néhány riportalanyom utólag jelezte, hogy a velem való beszélgetés hatására önmagáról is megtudott valami újat. Ha úgy tetszik, alaposabban megismerte a személyiségét.

JÁNOS: Akkor te nem is riporter vagy, hanem terapeuta.

NÓRA: Azért ezt nem mondanám, hisz a beszélgetőtársaim nem páciensek, bár abból az ezervalahányból néhányukra megfelelő megnevezés lenne.

JÁNOS: Ezres számokról beszélsz?

NÓRA: Igen, mert csak a különböző televíziókban több mint négyszázötven beszélgetésem volt, és ehhez add még hozzá az írott interjúim sokaságát, meg a színpadokon folytatott párbeszédeimet a meghívott vendégekkel.

JÁNOS: Coach is vagy, ami manapság divatos szakma, és aminek egyik irányzatában szintén járatos vagy, ennek az a neve, hogy wingwave. Ennek az angol szóösszetételnek az első tagja a pillangó szárnycsapásaira, míg a wave a rezgésekre, hullámokra utal. Ez úgy értelmezendő – olvasom egy ilyen tanfolyamot hirdető írásban –, hogy a pillangó egy apró lény, de szárnycsapásaival a Föld egy más részén hatalmas vihart kelthet. Megsértelek, ha azt mondom neked, hogy ez egy nagy marhaság?

NÓRA: A pillangóhatás egy létező elmélet. A coachingban azt jelenti, hogy pici beavatkozással, gyengéd ráhatással jelentős változásokat lehet elérni a másik embernél. Nem merném marhaságnak nevezni.

JÁNOS: A honlapodat böngészve szemet szúrt, hogy te úgynevezett IMX-konzulens is vagy, ami tulajdonképpen egy személyiségprofil. Ennek segítségével, mint írod, jó néhány dolgot megtudhat magáról az ember. Én most ezek közül szembesítenélek néhánnyal.

NÓRA: Felesleges végigmenned ezeken, mert a saját személyiségprofilomat már ismerem, amiből például kiderült a számomra, hogy nem szeretnék főnök lenni, mert hiányzik belőlem az a késztetés, hogy embereket irányítsak, befolyásoljak. Individualista vagyok, szeretek önállóan dolgozni. Azzal is szembesültem, hogy nem vagyok gyors döntésekre képes személy. Az is nyilvánvaló lett számomra, hogy olyan valaki vagyok, aki segítőkészen fordul mások felé. Nem örültem neki, amikor az is világossá vált, hogy könnyen bele tudok szerelmesedni egy vonzónak tűnő feladatba, ám nem számolok annak a hozadékával. Nincsenek dollárjelek a szememben. Éppen ezért könnyen becsapható, átejthető vagyok, ha egy munkával kapcsolatban az anyagiakról esik szó. De mivel ezt felismertem, ma már ilyen helyzetekben időt kérek, mondván, erre aludnom kell egyet. Az önismeret arra jó, hogy az ember tisztában legyen az erősségeivel és a gyengeségeivel is.

JÁNOS: Hogyan pihensz, mi számodra a kikapcsolódás?

NÓRA: Nem vagyok bulizós csaj, aki egy fárasztó munka után nagy társaságra, hangos murira vágyik. Épp ellenkezőleg: hazamegyek a kis házikómba, mécsest gyújtok és elcsendesedem.

JÁNOS: Mióta van neked „kis házikód”?

NÓRA: Néhány hónapja, de már nagyon vágytam rá. A fővárostól pár kilométernyire lévő kis faluban van az új otthonom. Mindennap repes a szívem, amikor hazaérek, függetlenül attól, hogy nagy terhet vettem magamra, mert ha a barátaimtól nem kapok kölcsönt, képtelen lettem volna megvenni.

JÁNOS: Ki az, aki nem jöhet szóba nálad barátként? NÓRA: A kétely nélküli emberek nem az eseteim. JÁNOS: Ezt nem értem.

NÓRA: Azokra célzok, akiknek mindenről nagyon határozott, sarkos véleményük van, és kizártnak tartják, hogy lehet másképpen is, hogy talán nincs száz százalékig igazuk, amikor kijelentenek valamit. A világról feketén-fehéren gondolkodó emberek engem riasztanak. Azt szoktam mondani, hogy a bölcsek köve nincs a zsebemben, csak a bölcsek kételye. Én toleranciapárti vagyok. De azok sem kerülhetnek közel hozzám, akiknek nincs humoruk.

…

Az interjú folytatását a Nők Lapja Psziché 2018/4. lapszámában olvashatjátok el. A magazint május 16-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Szilágyi János

Fotó: Kántor Katalin