A stressz nemcsak lelkileg, hanem testileg is megterhelhet minket. Az izomfeszültség, a szívdobogásérzés, az izzadás vagy a hasmenés csak az azonnali reakciók a feszültségre. Ha hosszú távon fennáll egy nehéz helyzet az életünkben, amit nem tudunk jól kezelni, az akár krónikus betegségekhez is vezethet. Ezért is fontos, hogy ne menjünk el a stressz mellett, ne hagyjuk figyelmen kívül, hanem tegyünk valamit, hogy a testünk és a lelkünk időnként ellazulhasson.

Hangolódjunk önmagunkra!

Ha rohanással és kapkodással indítunk reggel, az az egész napunkra kihathat. Inkább keljünk fel egy picivel korábban, hogy legyen legalább 10-15 percünk, amikor lélekben rákészülhetünk a napra. Ilyenkor még ne a tennivalókkal foglalkozzunk, hanem azzal, hogy tettre kész állapotba hozzuk magunkat. Jóleshet egy reggeli torna, egy rövid meditáció vagy csak egy békésen elkortyolgatott kávé. A lényeg, hogy a figyelmünket ne külső ingerekre, hanem magunkra irányítsuk.

Pásztázzuk át a testünket!

Napközben időnként szánjunk egy pár percet arra, hogy gondolatban végignézzük a testünket, és megfigyeljük, van-e valahol feszültség. Ha találunk ilyen gócpontokat, akkor képzeljük el, hogy oda vesszük a levegőt, ezzel ellazítva és feltöltve friss energiával az adott testrészünket. Ez a pár perces mini rituálé garantáltan megnyugtat minket. Ha nehezen megy az ellazulás, segíthet, ha először megfeszítjük az adott izmot, majd ezután lazítjuk el.

Ne fojtsuk magunkba az érzéseinket!

Ha valaki vagy valami felbosszant, felidegesít minket, általában kétféleképpen szoktunk reagálni. Vagy azonnal kiadjuk az indulatunkat, és ezzel belemegyünk egy veszekedésbe, vagy lenyeljük a békát. Egyik sem jó stratégia. Az utóbbi esetben a feszültség nem kifelé megy, hanem befelé, tehát önmagunk ellen fordítjuk a dühünket, ami könnyen megbetegíthet. Figyeljük magunkat, az érzéseinket, és mondjuk ki hangosan, például így: „Én most nagyon ideges vagyok.” Ha úgy érezzük, elborít minket az indulat, kérjünk egy kis időt, vonuljunk ki a helyzetből, vezessük le a felgyülemlett stresszt például egy rövid sétával, és miután kitisztultak a gondolataink, hozzunk egy döntést, hogy mit kezdünk az adott szituációval.

Vezessünk stressznaplót!

Legalább egy héten keresztül óránként írjuk le a következőket egy táblázatba: Mi történt az elmúlt egy órában? Mit éreztem? Hányas a stressz-szintem (1–10)? Néhány nap vagy hét után megfigyelhetünk visszatérő tendenciákat: például mindig akkor feszülünk be, ha egy kolléga nem azt csinálja, amit szeretnénk. Így nagyon könnyen rájöhetünk, hogy milyen típusú ingerek idegesítenek fel bennünket a legjobban. Ha ezt beazonosítottuk, érdemes feltenni magunknak a kérdést: „Miért idegesít ez a helyzet annyira?”, „Mit szólít meg bennem?”, „Eszembe jut-e róla egy korábbi emlék?” Ha tudatosítjuk, hogy mi nyomja be nálunk a stresszgombot, akkor a következő hasonló szituációban már jó eséllyel nem futjuk le ugyanazokat a köröket, hanem tudatosan döntünk, hogyan kezeljük a helyzetet.

Töltsünk sok időt a természetben!

Nincs annál megnyugtatóbb, mint amikor visszatalálunk a gyökereinkhez, és újra megéljük a természettel való egység, összetartozás érzését. Ha lefekszünk a fűbe, megtapasztalhatjuk a Föld megtartó erejét, és azt, hogy ha elengedjük magunkat, nem feszülünk rá semmire, akkor is van, ami megtart minket. Ha időnként rá tudunk hangolódni arra, hogy a természetben minden működik magától, az a mindennapokban is segít. Rájöhetünk, hogy egy nagyobb egység részei vagyunk, és közel sem csak az akaratunk irányítja az életünket, hanem van egy nálunk sokkal nagyobb rend, amire érdemes ráhangolódnunk és együttműködni vele.

Mondjuk ki, oldjuk meg!

Ha van egy vagy több lezáratlan konfliktusunk, ami folyamatosan foglalkoztat minket, az jelentős stresszforrás lehet az életünkben. Fontos, hogy megnyugtató módon lerendezzük ezeket a befejezetlen ügyeket. Nem is biztos, hogy le kell ülnünk az érintett személlyel. Sokszor már az is elég, ha a saját érzéseinket megértjük, azt, miért zavar minket annyira a másik viselkedése. Ennek jó módja lehet, ha írunk neki egy levelet – amit persze sosem küldünk el –, vagy elképzeljük, hogy leül elénk, és úgy mondjuk el, mit érzünk. Bármelyik megoldást választjuk, fontos, hogy cenzúrázatlanul kiadjuk magunkból az összes negatív érzésünket. Olyan ez, mintha kinyitnánk egy szelepet, és eltávozna a felesleges feszültség. Ez segít abban, hogy tisztábban lássuk a helyzetet, és meg tudjuk hozni azt a döntést, ami elvezet a megoldáshoz.

Evés helyett mozogjunk!

Nagy a csábítás, hogy egy stresszes nap után befaljuk a fél hűtőt, vagy a tévé előtt finom falatokkal kényeztessük magunkat. Ennél jóval egészségesebb módja a stressz levezetésének a sport. A futás az egyik legjobb instant boldogsághormon- forrás, de bármilyen testmozgás jó, amit szeretünk csinálni. Ezzel elkerülhetjük, hogy a feszültség tartós károkat okozzon bennünk. Ahogy a testünk felszabadul a nyomás alól, a lelkünk is azonnal megkönnyebbül.

A cikk eredetileg a Nők Lapja Psziché 2018/4. lapszámában jelent meg. 

Szöveg: Zádrovich Aliz

Nyitókép: Shutterstock