Az első csajt, aki meghatározó szerepet töltött be az életemben, 18 éves koromban ismertem meg. Ő volt az első, a nagy szerelem, hozzá fűződik az első szexuális élményem. Gőzöm nem volt, mi hogyan működik, olyan barátom pedig, aki a meghatározó élményeit megosztotta volna velem ebben a témában, nem nagyon akadt. Jobb híján egy könyvből lestem el az alapokat: találtam otthon egy kiadványt, amiben vagy hatvan pózt rajzoltak le, akkor kezdtem kapiskálni az ügyet, mert szexlapokat akkoriban még nem ismertünk. A hús-vér nők után csak vágyakozni tudtam. Az első dugást, tizennyolc évesen, elkapkodtam, hiszen nem tudtam semmit. Minden balul ütött ki. Azt hiszem, nálunk történt, amikor a szüleim elutaztak, de erre is csak haloványan emlékszem. Ez a kapcsolat két évig tartott. Nagy viharokat éltünk át, talán azért is, mert a csaj sokkal érettebb volt nálam, én meg kis pisis módjára csüngtem rajta. Pár csajnál elkövettem ugyanezt a hibát a későbbiekben is, a könyörgéses sztorik is jöttek, ahogyan valószínűleg mindenki átesik egy ilyen fázison. Ma már nem csinálnék ilyet, az tuti. Aki el szeretne menni, azt engedjem is el, ma már így gondolom. Ha igazán szeretem, akkor nem fogok hiúsági problémát csinálni belőle, mert ha nem engedem el, akkor az nem a másikról szól, hanem a saját sértettségemről. A szakításunkat hiába előzte meg totális unalom, hiába szűnt meg kölcsönösen az érdeklődésünk a másik iránt, mégis nagyon rosszul éltem meg. Kiborultam, akkor szoktam rá a dohányzásra is, holott addig utáltam a cigarettát.

Csajozás, drogozás, háború

A következő csajommal másodéves koromban jöttem össze. Érdekes módon az összeköltözés tette tönkre a kapcsolatunkat, mert ő nagyon tanulós, könyveket bújó típus volt, én meg pörögtem, üzleteltem, jöttem-mentem. Az agyam mindig jól vágott, pár nap alatt felkészültem a vizsgáimra, neki meg nem jöttek össze a dolgok, hiába tanult éjjel-nappal. Emiatt folyton szemrehányásokat tett: hogy a francba megy nekem, amikor neki nem. Végül nem bírta tovább, lelépett egy külföldivel, és nálam ezután indult be a drogos körforgás. Bár a viszonyunk alig tartott tovább fél évnél, iszonyatosan megszenvedtem a szakítást. Elköltöztem tőle, és kivettem az alatta lévő lakást, hogy közel legyek hozzá. Csak akkor lábaltam ki ebből az egészből, amikor letettem a heroint, és végleg elköltöztem a környékről. Utána vad csajozós idők következtek. Bosszút akartam állni a nőkön, kihasználtam őket, egymást követték az egyéjszakás meg egyhetes kalandok. Pedig nem a csajok tehettek arról, hogy vak voltam, önmagammal szemben elégedetlen, és az összes felelősséget rájuk hárítottam. Elvégre én lettem az, akit lapátra tettek. És nehogymá’! Azután szünet következett, kitört a háború, halasztottam egy évet, zűrös üzleti ügyekbe keveredtem, készülni kellett a gyermekpszichiátria-szigorlatra, és volt egy súlyos autóbalesetem is, amibe majdnem belehaltam. Másnap, amikor ránéztem az összezúzott verdámra, akkor jött a felismerés: nekem dolgom van ezen a földön.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/5. számában olvashatjátok el. A magazint július 4-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Csernus Imre

Nyitókép: Archív