Régen suttogva mertük kimondani azt a szót: pszichológia, ma meg hemzsegnek az önjelölt lélektanászok. Nem tudni, a növekvő igény vagy a változatos formában megjelenő önismeret-terjesztés volt-e hamarabb. Az biztos, virágzik a népszerű, azaz pop-pszichológia. És ennek a segítő szakma nem mindig örül. Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus írása.

Az önismeret iránti olthatatlan vágyunk nem valami fura, terápiáért kiáltó narcisztikus tünet, hanem minden bizonnyal velünk született „evolúciós program”. Saját határainknak, képességeinknek tudatában ugyanis viszonylag nagy esélyünk van a túlélésre. Még a legszélsőségesebb helyzetekkel is könnyebben megbirkóznak azok, akik úgy-ahogy, de tisztában vannak önmagukkal. Az önismerethez pedig pszichológiai ismeretek szükségesek. Persze nem kell akadémiai székfoglalóhoz szükséges mélységben elmerülni a lélektan tudományos bugyraiban, elég csupán megmártózni benne. És az emberek egyre gyakrabban mártóznak. Ennek az igénynek a kiszolgálására született meg az úgynevezett pop-pszichológia.

Több mint szolgáltatás

A kifejezés ugyan még újnak tűnik, maga a „műfaj” kialakulása azonban több évre, sőt az USA-ban több évtizedre tehető. A népszerű, avagy populáris pszichológia első mérföldkövének Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket című könyve tekinthető. Az önsegítő kiadványok úttörőjeként is emlegetett kötetből eddig majdnem 30 millió példányt adtak el világszerte. A könyv váratlan népszerűsége megmutatta, hogy sokkal nagyobb igény mutatkozik az átlagemberek számára is használható pszichológiai ismeretekre, mint azt korábban gondolták. Az is kiderült, hogy a pop-pszichológia nemcsak egy szolgáltatás a sok közül, hanem jóval több annál. Kiszolgálja az emberek legelemibb tudásvágyát, segíti az önismeret elmélyítését. Nem csoda, hogy sok pszichológus és még ennél is több önjelölt szakértő hatalmas lehetőséget lát ebben a piaci szegmensben. A könyves szakmán belül nemes egyszerűséggel pszichologizáló műveknek nevezik a tudományágat közérthetően bemutató köteteket. A kiadók hamar megtanulták: a szakácskönyvek mellett ezek azok, amelyek üzembiztosan hozzák a várt árbevételt, így manapság alig akad olyan könyves vállalkozás, amelynek újdonságai között ne kapnának helyet ezek a kiadványok. Sok a hasonlóság a pszichologizáló és az önsegítő könyvek között. Mindkettő alkalmas a tudományos ismeretterjesztésre, a pszichológia iránti érdeklődés felkeltésére, és az addig lila ködbe vesző, bonyolult fogalmak értelmezésére, tisztázására. Talán a legnagyobb erényük az érzékenyítés lehet. Lássunk is erre egy példát. Az elmúlt évben egy igencsak vaskos könyv jelent meg hazánkban a narcizmusról. A kötet pszichiáter szerzője nem fukarkodott az esetbemutatásokkal, a szómagyarázatokkal és a tudományos háttérinformációkkal, mégis, a kötet igazi bestseller lett. Mindeközben olvasók ezrei ismerték meg, mi fán terem az önimádat, és azt, hogy a narcisztikus emberek nem fertőznek, sőt nem is közveszélyesek.

Szenvedésben az üzlet

No de térjünk vissza a pop-pszichológia nyomtatott verziójához, az önsegítő könyvekhez. Ezek nemcsak leírnak, bemutatnak egy-egy sokakat érintő, ezáltal sokakat érdeklő problémát, hanem azt is elárulják, miként lehet megoldani, orvosolni. Ha egy könyv címe a „hogyan…” kifejezéssel indul, biztosak lehetünk abban, hogy önsegítő könyvet tartunk a kezünkben. És általában abban is biztosak vagyunk, hogy „szükségünk van erre a könyvre”. Még akkor is, ha nincs. Az önsegítő könyvek szerzői – tisztelet a kivételnek – jellemzően olyan témákat választanak, amelyek általánosak, tömegeket érintenek, mégis úgy érezzük, hogy „nekünk szólnak”. Ilyenek a párkapcsolati válságok, a szülőkkel való konfliktusok, a gyermeknevelési nehézségek, a stressz, a várandósság és a gyász. Mindezek olyan helyzetek, amelyeket szinte mindenki át- és rendszerint túl is él. Legalább egyszer, de inkább többször. Ám hiába vagyunk rutinosak az adott téma kapcsán, mégis szenvedünk. És ez a szenvedés az, amit az önsegítő könyvek írói felismertek. Na és persze azt, hogy ahol szenvedés van, ott igény is van a kellemetlen állapot mielőbbi megszüntetésére. Pontosabban fogalmazva, az igény leginkább onnantól eredeztethető, amikor a „szenvedő” meglátja a könyvesbolt polcán a „megváltót”.

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/5. számában olvashatjátok el. A magazint július 4-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Szigeti Ildikó

Nyitókép: Getty Images