Idén nőnapkor egy férfi ismerősöm arról mesélt, hogy igencsak kínban volt reggel, mert nem tudta eldönteni, hogy akkor jár jobban, ha a virágboltban kezdi a napot, vagy ha úgy tesz, mintha március nyolcadikán nem lenne semmilyen ünnep. A munkahelyén ugyanis vannak kolléganői, akik a legszebb blúzukat felvéve számítanak rá és várják, hogy megkapják tőle a fokföldi ibolyát, de olyanok is, akik azon sértődnének meg, ha megjelenne az asztaluk mellett egy férfi a virággal. Ezért ők már reggel megosztották a közösségi oldalukon: nincs szükségük tulipánra ahhoz, hogy nőnek érezzék magukat. Helyette viszont javasolják a férfiaknak, hogy abban segítsenek a nőknek, hogy ne okozzon negatív megítélést a munkahelyen, ha beteg gyerek vagy idős szülő ápolása miatt hiányoznak, vegyenek át tőlük több házimunkát, és ne minősítsék elnőiesedettnek azt az apát, aki siet haza a fürdetésre, netán gyesre megy, mert a felesége éppen nem akar kiesni a munkaerőpiacról.
Ki fizessen az étteremben?
A korábbi illemkönyvek nem segítenek már abban, hogyan viselkedik helyesen a férfi és a nő. Ezt a nemi szerepekkel kapcsolatos bizonytalanságot mutatja az is, hogy újra és újra cikkek és videók témája: a randin ki fizessen az étteremben? És jellemzően éles vita kerekedik róla a kommentekben. „Egyértelmű, hogy a férfi !” – vallják a hagyományos értékeket képviselők, illetve „egyértelmű, hogy fizetem a magam részét!” – írják a teljes egyenjogúságra törekvő nők. „Korábban, talán még ötven évvel ezelőtt is, az élet a mainál sokkal egyértelműbben és határozottabban lefektetett szabályrendszer alapján működött: a hagyományos nemi szerepek szerint a férfiak köré rendeződött minden. Ők voltak az aktívak, akik a »kinti világban« teljesítettek, megölték a mamutot, később munkájukkal biztosították a család megélhetését, és nem mellesleg hatalmuk és vagyonuk is lehetett a társadalomban. A nők pedig, mint a férfi világának kiegészítő, inkább passzív elemei, biztosították a hátországot, rendben tartották az otthont, nevelték a gyereket, kiszolgálták a férjet – mondja dr. Szabó Mónika szociálpszichológus. – A hagyományos szereposztáshoz ragaszkodók szerint a kétféle bánásmód alapja az, hogy a férfiak és a nők a biológiai nemükön túl is különbözőek, tehát vannak olyan tulajdonságok, melyek »a« férfiakra, és vannak, melyek »a« nőkre jellemzőek. Erre a felfogásra tulajdonképpen már születésünktől szocializálódunk, rengeteg módon szembesülünk ugyanis azzal, milyennek is kellene lennünk a társadalmi szokások alapján. Gondoljunk csak arra, milyen nemű kisbabára mondják, hogy szép gyerek, és melyikre, hogy okos a tekintete, milyen játékokat adnak a kisfiúk és a kislányok kezébe, milyen színű ruhákba lehet őket öltöztetni, milyen szakmák felé terelik őket a pályaválasztáskor, vagy mi a megszokott válasz a következő kérdésekre: Melyik nem tájékozódik jobban a térben? Kik veszik észre a színek árnyalatnyi különbségeit? Kik értenek jobban az autó működéséhez? Kik tűrik jól a monotóniát? Kiknek jobb a humora? Kitől várják el, legyen empatikus, és kitől, hogy ne mutassa ki az érzelmeit?”
Alá- és fölérendeltséget sugall
Mémek, valamint bugyuta vígjátékok százai készülnek ezekre a sztereotípiákra alapozva, melyek a szociálpszichológus szerint a látszat ellenére veszélyesek. „Ezek a viccek is a szexizmus hiedelmeit erősítik arról, hogy a biológiai nem meghatározza azt is, hogy ki mire képes, mi jelentheti életében a kiteljesedést, és ez kimondatlanul vagy akár ki is mondva elvárás formájában, egyfajta nyomásként telepedik mindannyiunkra – folytatja a szakértő. – Pedig ha valóban elgondolkodunk, akkor rájövünk, nem minden nőre igaz, hogy nem érti a négyütemű motor vagy a mobiltelefon működését, és férfiak is akadnak nem hős természetűek, és olyanok is, akik ügyetlenek a sportban, vagy akik nem törekszenek dominanciára a párkapcsolatukban, vagy akik nem csak akkor képesek kimutatni a szomorúságukat, ha veszített a focicsapatuk a bajnokság döntőjében. Egy szexista szemléletű közegben ők meg is kapják érte a negatív kritikát, gúnyolódást, lenézést. A szexizmus azért is káros, mert a férfiasság jellemzői összekapcsolódnak az erővel, keménységgel, határozottsággal, hatalommal, a nőiességre pedig a gyengeség, megadás, lágyság, bizonytalanság és alávetettség jellemző: így a szexizmus a két nem egymáshoz való viszonyában (a nők hátrányára) alá-fölé rendeltséget sugall, ami hatalmi kiegyenlítetlenséget és nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést tesz lehetővé.”
…
A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/5. számában olvashatjátok el. A magazint július 4-től keressétek az újságosoknál!
Szöveg: Fekete Edina
Nyitókép: Getty Images
