PSZICHÉ: Nem kérdés, hogy mára az okoskütyük teljesen átrendezték az életünket. Applikációk tömkelege segíti a társkeresést, sokan ezen élik a szerelmi életüket, szakítanak, csetelve veszekednek, nem is beszélve a rengeteg egyéb funkcióról. Annak idején ti miért tértetek át az okostelefonra?
BATA ÉVA: Egyértelműen a fotók miatt. Azért akartam okostelefont, mert így jóval egyszerűbb fotózni, ráadásul a képeket azonnal tovább is lehet küldeni. Mára pedig a Google Maps lett a jóbarátom, mert nélküle mindig eltévedek.
TÖRŐCSIK FRANCISKA: Én azért akartam tinédzser koromban mobilt, hogy snake-ezhessek rajta. Nem tudjátok, mi az? Úgy néztek rám… Az a kígyós játék. Nem emlékeztek rá?
SZÁVAI VIKTÓRIA: Ja, persze! Én Évához csatlakozom, engem is a fotózás érdekelt. Ahányszor telefont váltottam, ez volt a legfontosabb szempont. Nagyon durván más a képek minősége.
FRANCISKA: Amúgy most akarok új telefont venni.
ÉVA: Na, majd megmondom, milyet vegyél. Én kiokosodtam ebben a témában…
PSZICHÉ: Közhely, hogy a nők kevésbé vannak otthon a technikai dolgokban. Nektek ki ad ebben tanácsot? Kitől kérdezitek meg például, hogy milyen új kütyüt vegyetek?
VIKI: Én mindig a neten nézek körül, eltöltök ezzel egykét órát, megnézem a kommenteket, leszűröm belőlük az előnyöket, hátrányokat, kiválasztom a megfelelő modellt, és végül megveszem.
ÉVA: Hú, én egyáltalán nem szánok erre időt, nekem mindig a volt kedvesem adott tanácsot, de már nem hívom fel ezzel (nevet).
PSZICHÉ: Sokan kötődnek a kelleténél is jobban bizonyos tárgyakhoz. Társíthatunk érzelmeket a mobilhoz is?
FRANCISKA: Nekem kialakult egyfajta érzelmi viszonyom a telefonommal. Biztonságérzetet ad, ha például egyedül alszom. Jó érzés, hogy baj esetén azonnal felhívhatok valakit. Ezen nézek filmeket, de itt e-mailezek és olvasom a híreket is.
VIKI: Igen, sajnos én is kialakítottam egy érzelmi kötődést a telefonommal, és küzdök is ez ellen. Amúgy éppen tegnap váltottam mobilt, de nehezen tudom megszokni, egyszerűen hiányzik az előző.
PSZICHÉ: Mi lett a sorsa a réginek?
VIKI: Egy családtagomnak adtam, hogy a látókörömben maradjon (nevet). De tudatosan próbálom kiszorítani az életemből, mert szerintem szörnyű, ha a hálószobában is ott van, és az elalvás előtti utolsó másodpercben is lecsekkolsz rajta valamit, reggel pedig ébredés után az az első, hogy a kezedbe veszed, és pörgeted a Facebookot.
PSZICHÉ: Mondható, hogy függők vagytok? Viki már-már bevallotta. Amúgy egy kutatás szerint az emberek nagy része napi 20 órát tölt a mobilja társaságában, mégis alig 20 százalékuk tartja magát függőnek.
VIKI: Szerintem mindenki mobilfüggő, akinek van mobilja. Aki nem vállalja be, az maszatol.
ÉVA: Attól függ, honnan közelítjük meg a témát. Én például ezen hallgatok zenét, és folyton azt hallgatok. Viszont nem tudok rajta olvasni, nem ezzel tanulok szöveget sem. Használati eszközként értelmezem, de nincs érzelmi viszonyom vele. Nálam a körülményektől is függ: egy hosszabb vonatúton nyilván többet nézegetem, nyomkodom, de sokszor fontosságát veszti az, hogy a külvilághoz kapcsolódjak. Legutóbb nyaraláskor volt tíz olyan napom, amikor elő sem vettem. Nem volt rá igényem, egész mással foglalkoztam.
FRANCISKA: Nekem is változó, hogy mennyi időmet veszi el a mobil, illetve ezen keresztül a különböző ügyeim intézése. Persze nem mehetünk el amellett, hogy változik körülöttünk a világ, fel kell venni a ritmust, de tény, hogy jó visszatérni néha a mobil nélküli állapotba.
PSZICHÉ: A BÚÉK című film bonyodalmait az okozza, amikor a szereplők belemennek a játékba, hogy egy este erejéig megosszák egymással az érkező hívásokat, sms-eket. Nektek van olyan tartalom a telefonotokon, ami nem lenne jó, ha más kezébe kerülne?
VIKI: Abszolút van! Olyan üzenetek, amelyek teljesen magánjellegűek.
ÉVA: Nekem nincs. Lehet, hogy nagy a szám, de nincs titkolnivalóm. Zavarba hozni persze lehetne, de nem gondolom, hogy valami nagyon elromlana, ha a telefonomba belekukkantana bárki is.
FRANCISKA: Nekem tele van ilyennel a telefonom. Szeretem az erős humort, ezért a hozzám közel álló emberekkel van olyan sms-váltásom, ami kivéve a kontextusból teljesen mást jelentene. De ez talán minden levelezésre igaz lehet. Mindenkinek vannak titkai, amit tiszteletben kell tartani.
PSZICHÉ: Élj őszintén, és mobilt cserélhetsz a pároddal – lehetne ez a mondat a film egyik mottója. Ti belenéztetek már a párotok telefonjába? Hol van szerintetek a magánszféra határa?
VIKI: Ott, hogy nem nézel bele a másik telefonjába. A titkaid rád tartoznak, vagy arra, akivel megosztod azokat.
ÉVA: Maximálisan egyetértek.
…
A teljes interjút a Nők Lapja Psziché 2018/8. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Nichs Andrea
Fotó: Falus Kriszta
