Mindenhonnan azt halljuk, hogy a mai kultúránk túltelített a szexualitással. Mégis hogyan lehetséges a pornográfia, a szabad szex, az alkalmi partnerkereső applikációk, a szvingerklubok, a különböző szexuális szolgáltatások, tréningek és tudatosító tanfolyamok világában, hogy a szex még manapság is tabu? Dr. Nemes László filozófus erre a kérdésre próbál választ találni.

Mindenekelőtt a tabu fogalmát kell megértenünk. A tabu – mint arra sokan rámutattak – sok félreértés forrása. Sokan úgy gondolnak a tabura, mint amiről nem beszélünk. Ebből az is következik, hogy ha valamiről sokat beszélünk, könnyedén vesszük, az nem lehet tabu. Ha nyíltan és szabadon beszélünk sokat a szexről, akkor nem tartjuk tabunak. Ennél azonban – megítélésem szerint – sokkal bonyolultabb a helyzet, ezért vállalkoztam arra, hogy Budapesten Szex Kávéházat szervezzek a filozófiai kávéházak mintájára. Úgy vélem, a közös beszélgetés lehet az az út, ahogy a tabutémákhoz való viszonyunkat megváltoztatjuk, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is.

Hogyan beszéljünk róla?

A Szex Kávéház nem valami frivol rendezvény, nem a személyes szexuális tapasztalatok vagy problémák feltárásáról szól, nem is párkapcsolati vagy szexuális tanácsadás, hanem olyan közösségi beszélgetés, amelynek témáit a szexualitás képezi. Nem olyan embereket invitál, akik különösebben foglalkoznak a szexualitással, biztosan nem is „szakértői” eszmecseréről van szó, hanem bárki csatlakozhat, aki szívesen beszélget ilyen jellegű kérdésekről – olyan hétköznapi emberek, akik nyitottak arra, hogy reflektáljanak életük e fontos összetevőjére. A Szex Kávéház-rendezvények szervezése közben arra figyeltem fel, hogy az emberek mennyire távolságtartók a szexualitás mély kérdéseinek feltárásával szemben. Amikor először beszéltem erről az elképzelésemről, sokaknak felcsillant a szeme, majd hozzátették, hogy inkább beszélgessünk a „szerelemről”. Mások azt indítványozták, hogy mindenképpen beszéljünk a „szexuális zaklatásról”. Látszólag mindenki szívesen beszél a szexről, de talán mégsem. Én a szexről mint olyanról akartam beszélgetni, mások valami másról. Amikor felhívtam a figyelmüket arra, hogy a szexuális zaklatás jogi és erkölcsi vonatkozásai (bármennyire fontosak), vagy a szerelem és szeretet nem feltétlenül a szexről szólnak, riadt tekintetekkel szembesültem. Ugyanez volt a reakcióm azokra az erkölcsi pánikot kifejező nézetekre is, hogy a mai fiatalok milyen nagy veszélynek vannak kitéve a könnyen hozzáférhető pornográfia révén. Ilyen témákról szívesen beszél mindenki, ezek nyilvánosan megjelenő kérdések, viszont nem igazán érintik a szex lényegét.

Drasztikus megtapasztalás

A másik tapasztalatom az volt, hogy milyen könnyen bagatellizálják el sokan a szexualitást. Mára felismertük, hogy a szex a természetes örömszerzés egy eszköze, és ha természetes dolog, nem kell erkölcsi vagy filozófiai módon foglalkozni vele. Elsőre talán jól hangzik. Amikor azonban alaposabban megvizsgáljuk, hogy mit is jelent a természetesség, zavarba jövünk. Az emberi személyek közötti szexuális aktus nem egyszerűen egy természeti esemény, hanem egzisztenciális élmény. A szex azáltal lesz egzisztenciális tapasztalat, hogy ezáltal a másik ember világába hatolunk be. Ezt leginkább úgy érthetjük meg, ha belegondolunk a maszturbálás és a másik emberrel folytatott szexuális aktus különbségébe. Maszturbálni nagyon jó, kellemes dolog. Természetes is. Azonban mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi a különbség a maszturbálás és a másik emberrel való szex között. Vagy mégsem? Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb filozófiai kérdés a szexualitással kapcsolatban. A szex nem egyszerűen természetes örömszerzés, hanem a másik ember radikális másságának megtapasztalása. A másik ember másságát megtapasztalhatjuk egy metróutazáson is, vagy egy baráti beszélgetés során, de a szex révén olyan drasztikus módon tapasztaljuk meg, ami másképp nem lehetséges.

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/8. számában olvashatjátok el. 

Szöveg: Dr. Nemes László

Nyitókép: Getty Images