Emlékszem, volt egy nagyon szigorú fizikatanárunk, aki, ha egy lány egy picit rövidebb szoknyát vett fel, mindig azt mondogatta: „Korán nyíló virág korán hervad el.” Húsz évvel ezelőtt egy nyolcadikosnak még eszébe sem jutott, hogy fesse a haját vagy sminkeljen, ma azonban egy 14 éves sokszor úgy néz ki, mint egy felnőtt nő, és előfordul, hogy egyesek már aktív szexuális életet is élnek. Még szerencse, hogy a tanárnő időközben nyugdíjba vonult.
Hiányzik a jó példa
„Meglepő oka lehet annak, hogy a mai tizenévesek sokkal korábban érnek, és emiatt hamarabb is kezdik el a szexuális életet. A századfordulón a lányoknak átlagosan 18 éves korukban jött meg az első menzeszük, míg ma nem ritka, hogy 9-10 évesen egy kislány már menstruál – mondja Rozs Erika szexuálpszichológus. – Éppen ezért nem csoda, hogy hamarabb kezdenek érdeklődni a szexualitás iránt is. Azt gondolom, míg korábban csak 13-14 évesen világosították fel az iskolában a gyerekeket, addig ma már ezt legkésőbb 12 éves korban meg kellene tenni. És nagyon fontos, hogy ez a felvilágosítás ne csupán a biológiai részletekre térjen ki. Sok családban a gyerekek nem látják azt, hogy a szülők egymás szájára adnának puszit, megölelnék egymást, kimondanák, hogy szeretlek. Pedig ezek nagyon fontosak, hiszen a tényleges szex előtt a fiatalnak tisztában kell lennie azzal, milyen a szerelem, mit érez akkor, vagy éppen milyen jelei vannak annak, ha egy fiú megbízható. Ám ha otthon nem lát egy szeretetteljes férfi-nő kapcsolatot, vagy éppen nem beszélnek őszintén a szexről az egyre kíváncsibb gyerekkel, akkor valószínűleg a neten keres a kérdéseire választ, és előbb-utóbb belefut néhány pornófilmbe. Emiatt a szexuális viselkedést a felnőttfilmekből tanulja el, és kimarad a szeretet, a bizalom, az egymás megismerése.”
Mint a mesében
A ma 35 éves Andrea hetedik osztályos volt, amikor a szülei elváltak. Derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy az addig biztosnak hitt élete hirtelen összeomlott. „Addig megbonthatatlan volt a szövetségünk, és egyik pillanatról a másikra nem voltak többé közös nyaralások, vasárnapi ebédek, meghitt karácsonyesték – meséli Andrea. – Az anyám beleszeretett az egyik munkatársába, és eldöntötte, hogy válni akar. Az öcsém vele maradt, én pedig (mivel mindig is apásabb voltam) apukámmal. Három hónappal azután, hogy különköltöztek, apámat bemutatták a barátai egy régi ismerősüknek, és hamarosan összejött azzal a nővel. Apu az új szerelem lázában égett, és bár nagyon szeretem a mai napig, be kell látnom, hogy nem igazán törődött velem. Amúgy nem sok vizet zavartam, jól tanultam, elláttam magam, szóval valójában nyugodt lehetett felőlem. Az más kérdés, hogy iskola után már nem siettem haza, inkább a suli melletti játszótérre mentem, és az ottani fiúkkal, lányokkal barátkoztam. Itt ismertem meg Kornélt. Középiskolás volt, verseket írt, tele álmokkal. Egyáltalán nem az a veszélyesfajta kamasz a göndör, szőke, homlokba hulló hajával. Egyre többször hazakísért, gyakran beültünk hamburgerezni, volt, hogy az iskola előtt várt, amikor kicsengettek. Jaj, olyan büszke voltam rá, amikor kézen fogva sétáltunk! Nyolc hónapon át csak csókolóztunk, aztán apa a barátnőjével elutazott, és üres volt a lakás. Nagyon izgultam, de közben meg annyira szerettem őt. Emlékszem, olvastam az egyik tinimagazin »hogyan veszítettem el…?« rovatát, és ott mindegyik levél úgy ért véget, hogy »együtt jutottunk el a csúcsra«. No, itt erről szó sem volt, két szűz, kis bénák voltunk, de utána összebújva aludtunk el, és még három évig jártunk együtt. Nagyon-nagyon szerettem, a mai napig boldogan gondolok vissza rá, és jó látni a Facebookon, hogy jó élete van a családjával, ahogyan nekem is a férjemmel, a gyerekeimmel. Ritkán váltunk egy-egy üzenetet, ő Angliában él. De a mai napig hálás vagyok, hogy ő volt nekem az első. Igazi, romlatlan diákszerelem volt.”
…
A cikk folytatását további történetekkel a Nők Lapja Psziché 2019/2. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Ványik Dóra
Nyitókép: Shutterstock
