Mindannyian törekszünk arra, hogy a legjobbat nyújtsuk a gyerekeinknek, ám egy önálló személyiséget felnevelni és utat mutatni ebben a bonyolult világban nem mindig könnyű feladat. Vannak azonban olyan praktikák, amikre ha odafigyelünk, igazán közel kerülhetünk a lurkókhoz. Ezeket vesszük most sorra.

Kedvesen, de határozottan

Habár sokan azt gondolják, nincs szükség szabályokra, a gyerekek igenis igénylik, hogy mi felnőttek meghúzzuk a határokat, melyek alapján megérthetik az őket körülvevő világot és eligazodhatnak benne. Egyszerűen biztonságot ad nekik, ha tudják, meddig mehetnek el. A lényeg, hogy legyünk velük megértőek, türelmesek és mindig magyarázzuk el nekik, mi a következménye annak, ha határátlépésre kerül sor.

Fontos az önállóság

Akármennyire is picik, ők is önálló személyiségek, akiknek szükségük van térre, függetlenségre és arra, hogy bizonyos dolgokban dönthessenek. Nem erőltethetjük rájuk az akaratunkat, ahogyan nem mondhatjuk meg mindig, hogy mit hogyan csináljanak. Bízzunk bennük, és engedjük el a kezüket szép fokozatosan kezdve a másnapi ruha vagy az esti mese kiválasztásával.

Közös idő és játék

Kulcsfontosságú, hogy amikor csak lehet, minőségi időt töltsünk velük. Hagyjuk, hogy kiválasszák ennek a módját, és egy kicsit kapcsoljunk ki velük együtt, hiszen ez a felhőtlen játék lényege. A mókázás mellett szánjunk időt a közös olvasásra, felolvasásra, mesélésre. A gyerekek szeretik hallgatni szüleik hangját, a mesék világa pedig fejleszti a fantáziavilágukat és képzelőerejüket. Napi 15-20 perc együtt töltött idő is sokat segít.

Hiteles minta

A gyerekek elsődleges mintái a szülei: állandóan tanulmányozzák őket, és megpróbálják lemásolni a szokásaikat, a viselkedési stílusukat. Többet számít ez bármilyen kimondott szónál, éppen ezért fontos magunkat is megfigyelni, hogy hogyan működünk, miként kérünk, tudunk-e egyáltalán bocsánatot kérni, mennyire vagyunk következetesek, milyen módon bánunk a többi emberrel és így tovább.

Személyre szabott dicséret

A megfelelő, vagyis nem túlzó és nem is felszínes dicséretet minden kicsi igényli. Jó ötlet, ha a „remek vagy”, „ügyes voltál”, „micsoda eredmény” mondatok helyett konkrétan fogalmazzuk meg, hogy mi az oka a dicséretünknek. Az eredmények mellett értékeljük azt is, amikor a gyerek kedvesen, tisztelettudóan, bölcsen viselkedett, tudassuk vele, hogy büszkék vagyunk rá.

Legyünk jól!

Létfontosságú, hogy jóban legyünk önmagunkkal, hogy bízzunk a döntéseinkben és a saját szülőszerepünkben. Ha mi magunk kiegyensúlyozottan működünk, azt a kicsik is érezni fogják.

Néha nemet kell mondani

Nem leszünk kevésbé szerethetőek, ha olykor-olykor kihagyunk egy munkahelyi találkozót vagy egy baráti összejövetelt azért, hogy a gyerekeinkkel lehessünk. Néha kell egy kis plusz együtt töltött idő. A nem akkor is fontos, ha az első pontban említett határátlépésről és -húzásról van szó.

Beszélgetni, kérdezni

Alakítsunk ki őszinte és bizalmas kapcsolatot a gyerekekkel! Beszélgessünk velük sokat, az általános dolgoktól kezdve az aktuális eseményeken keresztül a mélyebb érzelmekig mindenről. Tegyünk fel konkrét kérdéseket, hiszen fontos, hogy éreztessük, kíváncsiak vagyunk az érzéseikre, élményeikre, vágyaikra.

Csak empatikusan!

Időnként a gyerekek is kiborulnak, feszültek, sírnak és kiabálnak. Nincs ezzel a semmi baj, az viszont fontos, hogy szülőként ne idegesen, hanem empátiával és megértéssel reagáljunk. Meséljük el nekik, hogy néha mi is rosszkedvűek vagyunk, és osszunk meg velük konkrét példákat is – így könnyebben megnyílnak majd nekünk.

Hála, hála, hála és még mi minden!

Tanítsuk meg nekik, hogyan lehetnek hálásak azért, amijük van! Hangsúlyozzuk, mennyire fontos megköszönni a dolgokat, odafigyelni az apró örömökre, barátokra, értékelni azt, ahol élnek, ahova óvodába vagy iskolába járnak. Mutassuk meg nekik milyen jó dolog másoknak segíteni, beszéljünk nekik a legfontosabb értékekről, a jóságról és arról is, mit jelent a tolerancia.

Stresszkezelés okosan

Vannak az életben nehéz helyzetek és mindannyian élünk át kritikus pillanatokat, de jó, ha nem ingerülten reagálunk a gyerekekre. Ők még picik és nem biztos, hogy megértik, miért vagyunk feszültek, ha pedig mindebből csak annyit érzékelnek, hogy kiabálunk velük, könnyen hihetik azt, hogy rájuk vagyunk mérgesek. Mondjunk inkább nekik ilyesmit: „Nem rád haragszom, csak rossz napon volt a munkahelyemen. Minden rendben lesz!”

Mondjuk ki, mutassuk ki!

Legyünk nyitottak lelkileg is a gyerekek felé: mondjuk el nekik, hogy mennyire szeretjük őket, hogy fontosak nekünk, hogy mindig mellettük leszünk, és mutassuk ki mindezt akár egy öleléssel, puszival. Közeledjünk feléjük, amennyire csak lehet, amennyire igénylik!

 

 

Szöveg: L. J.

Nyitókép: Getty Images

(parents.com, parentingforbrain.com)