Utazni gyakran sokkal könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb, mint azt gondolnánk. Érdemes azt is észben tartani, hogy számos iparág érdeke, hogy meggyőzzön minket az ellenkezőjéről – azért, hogy szükségét érezzük és megvásároljuk a termékeiket, szolgáltatásaikat.

Ázsia megannyi országában napi 4000 forint fedezheti az utazó minden költségét, beleértve a szállást, ételt, buszjegyet, múzeumbelépőt és egy jó fűszeres teát. Természetesen nem kell átmenni a Föld túloldalára ahhoz, hogy izgalmas, értékes élményekkel teli legyen az élet.

Amennyire imádunk utazni, annyira szeretünk itthon lenni is. Egy budapesti délután bicikliháton, kirándulás a Bükkben vagy egy pár nap a Tisza-parton egyaránt rejthet magában meglepetéseket, ha kellőképp nyitottak és kíváncsiak vagyunk, szívesen beszélgetünk másokkal, nem sietünk. és szokásunkká válik, hogy igent mondunk a számunkra új dolgokra. Hát kalandra fel, segítségül felvillantunk pár helyszínt, ahol kipróbáltuk az utazás tervek és terhek nélküli változatát.

Egy poggyásznyi Ázsia

Amikor egyéves ázsiai utunkra úgy pakoltam, hogy a cuccom beleférjen egy 10 kilós kézipoggyászba, abszolút praktikus szempontok lebegtek a szemem előtt. Egy kis hátizsákkal fel lehet férni Jakartában a tömött buszra, Bangkokban a tuk-tukra vagy Mumbaiban egy biciklis riksára. Szállás-keresésnél nem kell az első (esetleg igen drága) hostelba beesni, vagy taxit fogadni, mert gond nélkül órákat sétálok vele, és a málhás turista tipikus képét is szeretném, legalább gondolatban, magam mögött hagyni. Pakoláskor még nem is sejtem, hogy a hátizsákomban a minimális felszerelés mellett tulajdonképpen egy új életstílus is helyet kap.

Mert sokféleképpen lehet utazni. Az, hogy kinek melyik stílus fekszik a legjobban, függhet élethelyzettől, személyiségtől vagy az adott út céljától is. Egy végighajtott év után például valószínűleg sokak számára a pihenés, a kényelem, a kényeztetés a legmegkapóbb kulcsszavak. Ilyenkor jó minél több dolgot előre eltervezni, leszervezni, hogy a nyaralás gondtalan lehessen.

Ázsiába viszont nem kifejezetten nyaralni mentünk. Szerettük volna megélni Ázsiát, és ezért próbáltunk annyit itthon hagyni Európából és magunkból is, amennyit csak tudtunk. Minél kevesebb cuccal a hátunkon és prekoncepcióval a fejünkben indulunk útnak, annál könnyebben tudjuk felvenni az új kontinens ritmusát. Vízum, oltás, biztosítás, útlevél, két póló, indulás.

Kevés pénz, tengernyi idő

Repülőgépünk Bangkokban landol, mi pedig kíváncsian vetjük bele magunkat a 9 milliós thaiföldi főváros kaotikus forgatagába. Megnézzük a csodálatos királyi palotát, az úszó piacot, számos lélegzetelállító buddhista szentélyt és templomot, és csak ámulunk és bámulunk.

Ahogy azonban telik az idő, egyre erősödik bennünk a vágy, hogy bekukkantsunk a színfalak mögé, a szép épületek mellett a helyi emberek hétköznapjaival is megismerkedhessünk. Napról napra tanuljuk, hogyan távolodjunk a turisták számára kiépített látszatvilágtól. A hotelek, légkondis turistabuszok, puccos éttermek, nyugati nyaralókat szórakoztató tigrisparkok és elefántbemutatók lassan elmaradnak mögöttünk.

Kevés cuccunk mellé kevés pénz párosul, időnk viszont tengernyi. Ez így együtt meglepő módon leegyszerűsíti a létet. Nem sietünk. Mivel utazzunk? Ami a legolcsóbb. Hol szálljunk meg? Ahol a legolcsóbb. Megvegyük ezt a szobrocskát /füstölőt/kókusztáskát? Ne. Amúgy sem férne be a táskába. Ahogy egyszerűsödnek a napjaink, a dolgok értéke is megváltozik. Élvezem, ha elszakad valami, akkor nem az az első gondolatom, hogy milyet vegyek helyette. Elszakadt. Megvarrom. Letört. Megragasztom. Tárgyainknak ily módon megnő tehát az értéke, ugyanakkor mégis veszítenek fontosságukból. Nem kell reggel a szekrény előtt dilemmázni, hiszen teljesen mindegy, hogy a két ruhám közül melyiket veszem fel.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Psziché 2019/4. lapszámában, A testem és én című mellékletben olvashatjátok el. 

Szöveg: Gombos-Vida Eszter és Gombos Miklós

Nyitókép: Jose Ilamas/Unsplash