Minthogy a válság nem hirtelen csap le, hanem lassan lopódzik be, és szinte észrevétlenül hatalmasodik el, azt sem könnyű eldönteni, hogy valójában krízis van-e, szükséges-e alapvető változtatás. Egy sereg probléma adódhat a normál működés során is, és az még nem krízis, ha a gond az adott keretek között, az érvényes értékek megőrzésével, az eddig bevált módok szintjén megoldható.

Múmiák = a krízisek haszonélvezői

Nem könnyű eldönteni, milyen határig lehet tűrni az adott helyzetet, és mikor kell váltani. Meddig kell kitartani például egy párkapcsolatban, ami már egy ideje sok szenvedést okoz, vagy egy munkahelyen, ahol sokasodnak a problémáink? Mikor váltson iskolát a gyerek, akinek egyre romlik a társas helyzete? Meddig lehet alkalmazni azokat a nevelési módszereket, amelyek korábban beváltak, de most egyre kevésbé hatékonyak? Mikor jött el az idő a költözésre? Mikor jutottam el az életem újabb szakaszához, amikor más viselkedésre és értékrendszerre kell váltanom? Ezekre a kérdésekre nehéz egyértelmű választ adni, és ha sokáig halogatjuk a döntést, elképzelhető, hogy addigra már nagyon nagy a baj. Jobb lenne hamarabb elindítani a változtatást!

A változtatásban azonban nem mindenki egyformán érdekelt, a kríziseknek is vannak haszonélvezői: a krízisben lévők bizonytalanságát sok esetben igyekeznek kihasználni azok – nevezzük őket múmiáknak –, akik erősebb pozícióban vannak, és a korábbi status quo fenntartásában érdekeltek. A fejlődésnek a tekintély, a minősítés, sőt a segítségnyújtás is gátat vethet. A múmiák szinte mindig manipulációs folyamatokat indítanak be: a változásra törekvőket bajkeverőknek minősítik, lelkiismeret-furdalást gerjesztenek, lehetetlen elvárásokat támasztanak.

Amikor betelik a pohár

A betegségről azt mondja a bölcs, hogy egy angyal, aki eljön, hogy jelezze: itt az ideje a változtatásnak. A válság hasonló funkciót lát el, csak itt nagyobb a tét. A krízis tehát olyan helyzet, amikor fontos életcélok megvalósításának útjába akadály gördül, és ez a problémamegoldás szokásos módszereivel nem szüntethető meg. A korábbi, hagyományos megközelítések, rendelkezésre álló források, hagyományos megküzdési stratégiák kudarcot vallanak, és ennek eredményeképpen szervezetlenség, reménytelenség, szomorúság, zavar és pánik keletkezhet. A krízis meghatározható úgy is mint egy váratlanul bekövetkező, szokatlan esemény, illetve ilyen események sorozata, amely nagyfokú bizonytalansággal és fenyegetettséggel társul. Egy újabb meghatározás szerint a válság átalakulási folyamat, ami azért indul el, mert a régi rendszer már nem tartható fenn. A krízis tehát akkor következik be, amikor elviselhetetlenné válik a helyzet, amikor betelik a pohár, amikor már nem lehet jól lépni a megadott keretek között, vagyis a kereteket kell megváltoztatni.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást valamint egy „példakrízis” kezelésének stratégiáját a Nők Lapja Psziché 2019/5. lapszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Dr. Gyarmathy Éva

Illusztráció: Luciano Lozano/Getty Images