Az 1997-ben kérdezett gyermekek többsége már 30 éves múlt – lehet, hogy maguk is szülőkké váltak. Bájos válaszaik nemcsak a gyermeki lélek ártatlanságáról árulkodnak, de tanulhatunk is belőlük. Ma is érdemes megfogadni „tanácsaikat”! Schäffer Erzsébet Macskássy Kati Mi mondtuk… Anyuról című gyerekszájgyűjteményéből válogatott egy csokorra valót, 1997-ben, anyák napja alkalmából.
Schäffer Erzsébet: Anyák napi meglepetésünk – Vigyázz, figyelnek!, Nők Lapja, 1997/18.
Mindent tudnak rólunk. Legfeljebb nem mondják el. Nem nekünk, nem akkor és nem úgy. A gyerekeink – látni fogják mindjárt – lényegre törően és egyszerűen fogalmaznak. Meglehetősen pontos az ítéletük. Rugalmas vélemény alkotók, és biztosak lehetünk abban, hogy megértőbb, megbocsátóbb magatartással soha nem fogunk találkozni. Ha nem így lenne, nem tartanának ki mellettünk tűzön-vízen át, még akkor is, ha a hűségükre nem mindig szolgálunk rá. Ez az alkalmi tükör az édesanyáknak szól. Nézzünk bele kíváncsian. Vizsgálgassuk bátran a vonásainkat benne. Vegyük elő gyakran, odahaza is. E legigazabb tükrök egyikébe nyerünk így bepillantást. Csak egy van még, a gyerekek tartotta tükörhöz hasonló: a lelkiismeretünké.