Az ötvenes években még erősen élt a testi fenyítés társadalmi elfogadottsága, nem volt ritka a körmös, a pofon, sőt, olykor még a vessző is előkerült. A szülők nagy része rendben is találta, ha a pedagógus megsuhintotta a gyereket, ám már akkoriban is akadtak olyan szakemberek, akik felismerték: a pofon nem a legideálisabb eszköze a gyereknevelésnek. Ilyen volt Huszár Pál pedagógus, a VKM nevelésügyi osztályának munkatársa, aki a Nők Lapja 1951/2 számában ír többek között arról, hogy a testi fenyítés káros, és azt is boncolgatja, hogy a gyermeknevelés elsősorban a szülő és nem a pedagógus feladata.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Felsejlenek a szocialista Magyarország mindennapjai.
Mit mondott Sztálin elvtárs a nőkkel, anyákkal kapcsolatban?
Mi a legnagyobb biztosítéka gyermekeink boldog és megelégedett jövőjének, és egyben jövő társadalmunk boldogságának is?
Mit mond a mai jog a gyerekverésről?
