Azokban az időkben, amikor még nem a kínai gyárak szalagjairól esett le a használati tárgyaink nagy része, Magyarországon bútorgyár is üzemelt. A Budapesti Bútorgyár azonban nem csupán egy szokványos ipari létesítmény volt. Működött benne egy különleges részleg, ahol faszobrászok dolgoztak.

Kevesen tudják, hogy a szocializmus hatvanas éveiben, a Budapesti Bútorgyár falai között faszobrászat működött, ami Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű műhelye volt. A Nők Lapja 1961 februári 16-i számában egy ikonikus szerző, Kertész Magda tudósít a bútorgyári munkásnők mindennapjairól, akik az ipar és művészet mezsgyéjén faragtak különleges formákat, mintákat a szekrényekre, asztal- és széklábakra. A mából visszanézve a riportból kis társadalomismereti tudást is kapunk: a szocializmus ígérete szerint mindenki számára nyitva állt a felsőoktatás, a munkások gyakran esti tagozaton végezték az egyetemet. Azonban ahogy a riportból is kiderül: a továbbtanulás a régi rendszerben is álom maradt sokaknak.

Kertész Magda: Rózsa és szenvedély, Nők Lapja, 1961/7.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
A cikkből kiderül, hogyan válhatnak Brigitte Bardot fényképei ihlető erővé,
és ez miként függ össze a míves intarziákkal, a barokk indák kivésésével, valamint a marxista alapokkal.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .