Riportok és véleménycikkek sokasága születik mostanában válaszul a „Bezzeg régen így-úgy nevelték a gyereket, mégis ember lett belőle” és az „Ezek a mai fiatalok…” jellegű megjegyzésekre. Az érvelés fókuszában leginkább az a tény áll, hogy sokfélék vagyunk, és éppen elég nehéz tud lenni az élet anélkül is, hogy lépten-nyomon ítélkeznénk egymás felett. Éppen így érezte magát egy elkeseredett olvasó is, aki azért ragadott tollat, hogy kitörhessen a rázúduló, homlokegyenest ellentétes kritikák közül – levelére pedig Ranner Gizella reagált a Nők Lapjában. Különösen elgondolkodtató, hogy hiába a 37 év, a kritikák és panaszok sora kísértetiesen emlékeztet azokra, amikkel ma is hamar felcímkéznek: túlkényeztetett gyerekek, rideg szülők kontra túlféltő szülők, túl házias feleségek kontra lusta, hiú feleségek – hogy csak pár példát említsünk.
Az ítélkezés örök emberi sport, az anyákat és a feleségeket pedig 37 éve is azzal kritizálták, amivel ma.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Mennyit javult egy gyerekeit egyedül nevelő, elvált nő helyzete 37 távlatából?
Tud nyaralni, aki nem szokott hozzá a lazításhoz?
Ki segít az idősgondozásban?
