A nyugati társadalmak monogámok. Egy az együttélésforma egy férfi és egy nő életközösségén alapuló párkapcsolat. Pedig, ahogyan Rist Lilla 1998-ban írt cikke is rámutat, a korai társadalmakban elfogadott volt az, ha egy embernek, nemétől függetlenül több partnere is volt. Ahogyan a cikkből is kiderül, a házasság csak a társadalmi, gazdasági viszonyok szabályo­zását szolgálta, amely nem meglepő módon a nőket jutatta hátrányos helyzetbe. „Ahogy haladunk előre az időben, úgy válik a házasság egyre szi­gorúbb kötelékké. De ott is elsősorban a nők számára. Mert a legtöbb emberi civilizációban a gazdasági, politikai hatalom a férfiak kezében összpontosult. A hölgyek egyetlen kultúrában sem kaptak teljes szexuális szabadságot.” A cikk megírása óta eltelt 22 év, de akár ma is születhetett volna. A téma továbbra is megosztó, az emberek ma is éppúgy szeretnek ítélkezni, mint akkor.

Rist Lilla: Női poligámia?, Nők Lapja, 1998/19. 

Tünde halványan kiszínezte az arcát, a keze közben kicsit megremegett, de csak tette, amit tennie kellett. Aztán elbúcsúzott a férjétől és a kislá­nyától, és kisietett az állomásra. Ün­nep volt. A zászlók lobogtak a hűvös szélben. Otthon azt mondta, dolgoznia kell. De nem munkába ment.

– Az állomáson már várt rám Zoltán – folytatja Tünde. – Felszáll­tunk a vonatra és elindultunk Budapestre. Szorongattuk egymás kezét. Semmi más nem történt. Végtelen szeretetet éreztem, és azt, hogy a szeretet nem lehet rossz. Azt mondta akkor, tudom, hogy velem jönnél, csak egy szavamba kerülne. De nem vihetlek el, mert én két év múlva már halott leszek. Ha most eljössz velem, senkid sem marad. Sem én, sem a gyereked. Éppen két éve volt még. Be­lehalt a második infarktusába. Én meg majdnem abba a rémületbe, hogy már nem tudtam, kihez tartozom igazán.
Vannak persze egyszerűbb történetek. Hétköznapibbak, kevésbé szomorú, végzetes, drámai befejezéssel. De valamilyen története majdnem mindannyiunknak van.

Nők Lapja 1998/19 (Forrás: Nők Lapja Archívum)