Akkoriban földműves-szövetkezetek is alakultak, amelyeknek a célja a gazdálkodás, a termények feldolgozása és értékesítése, valamint a tagok érdekeinek szolgálata volt. Különösen vigyáztak arra, hogy a tagok sorába ne kerülhessenek „kulákok”, „kizsákmányolók” vagy más „reakciós elemek”.
A Lenin-csoportban is úgymond „földnélküli” parasztok, egykori cselédek tömörültek össze. A kissé propaganda ízű írás a szövetkezet tagjainak hétköznapjaiba nyújt betekintést, kiderül az is, hogyan gondolkodtak a női egyenjogúságról.
Ilyen könnyen még nem éltünk soha…, Nők Lapja, 1950/1.
Az első zsákot Balogh Mihályné vitte föl a padlásra. Egy mozdulattal dobja föl a vállára a nyolcvan kilós búzászsákot ez a szép, erős asszony. Pedig negyvenhárom éves koráig még krumplival sem igen laktak jól… Földtelen földművesek voltak, napszámba jártak az urával, két fiával harmadosnak. Felszabaduláskor meg kicsi volt a határ, föld nem jutott mindenkinek.
1949-ben mégis földbirtokos lett a nincstelen Baloghné… Övé az, még ha állami föld is — meg 47 társáé — a kishaszonbérlet… Száz holdakon gazdálkodik Kótaj határában, ahol messze nyúlnak a mélyszántások, jól fizetnek a szőlők. A kisebbik fia, a 17 éves Béla, készpénzben megkeresett vagy 4800 forintot március óta, mióta a közösen termelő Lenin-csoport tagja. A nagyobbik fiú meg katona Debrecenben, őrvezető.
Baloghné elégedett ezzel az élettel: — Kaptunk búzát, bort, almát a termésből, mindenkinek megvan az évi fejadag. Ilyen könnyen még nem éltünk soha…
Így történt, hogy mikor nótaszóval, zászlóval elsőnek vitték be a begyűjtést a Lenin-termelőcsoport szekerei, — az első zsákot Baloghné vitte föl a padlásra.
