A szexuális erőszak és zaklatás témaköre ma is kényes téma, különösen a munkahelyi zaklatást söprik gyakran szőnyeg alá, legtöbbször még maguk az áldozatok is próbálják elbagatellizálni a kérdést, annyira félnek főnökeik retorziójától, illetve attól, hogy úgyis ők jönnek ki rosszul a helyzetből. Több felmérés készült már a témában, és ugyan ingadoznak a számok, de az Európai Unióban nagyjából a nők 30-50%-át (egyes országokban a 70-80%-ukat) érheti szexuális zaklatás a munkahelyén. Férfiakat, mint az egyéb szexuális támadások esetén is, sokkal kevesebbszer ér ilyen abúzus, de számuk olyan 10% körül lehet. A Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának eltörléséről szóló ENSZ egyezmény szerint „a munkahelyi szexuális zaklatás magában foglalja az olyan szexuálisan meghatározott nemkívánatos viselkedést, mint pl. a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, pornográf képek mutatása, szexuális jellegű követelések akár szóban, akár tettekkel. Az ilyen viselkedés megalázó lehet, egészségügyi problémákat okozhat és a biztonságérzet megrendüléséhez vezethet; diszkriminatív, amennyiben a nő okkal feltételezheti, hogy ha visszautasítja, akkor hátrányos helyzetbe kerül foglalkoztatása, felvétele, vagy előmenetele szempontjából, vagy hogy emiatt ellenséges munkahelyi légkör alakul ki körülötte”.
A szexuális zaklatás a hatalommal való visszaélés egyik példája, és mint ilyen, természetesen nők is elkövetik, de a tapasztalatok és a számok szerint is sokkal kevesebbszer, mint a férfiak. A Nők Lapja 1993-as cikke egy olyan amerikai esetet mesél el, amelyben egy férfi, bizonyos Sabino Gutierrez volt az áldozat és főnöke, Maria Martinez az elkövető. A cikk mai szemmel már szinte elfogadhatatlan stílusban, ráadásul igen paradox logikával íródott, hiszen egyrészt arra világít rá, hogy bárki lehet szexuális zaklatás áldozata, közben a bevezetőben mégis áldozathibáztató módon beszél a zaklatott nőkről.