,,Megrónak minket, hogy földhöz ragadtak vagyunk, hogy az egyenjo­gúságot nemcsak a főzőkanál mellett kellene méricskélni, de bizonyos idő­szakban az ilyesmi minden családban központi és kézzel fogható kérdés.” Meglepő, tanulságos és rendkívül széles látószögű körkép arról, hogyan vélekedtek férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, lakótelepiek és ,,kékharisnyák” a nemek közötti egyenjogúságról, munkamegosztásról, fizetésbeli különbségekről, házimunkáról 1975-ben, Magyarországon.

Kormos Valéria: ,,A mi nemzedékünkre még hat, amit otthon láttunk”, Nők Lapja, 1975/33. 

Ismerőseim legyintettek: unalmas, túlhajtott dolog, a könyökén jön ki mindenkinek. Egy tizen­éves leányzó egyszerűen nem ér­tette, hogyan kérdezhetek ilyet. Már­ mint, hogy probléma-e nálunk az egyenjogúság. A nála néhány évivel idősebb srác körülkacagott: megint ez a feminizmus. A huszonnyolc éves fiatalasszony már hajlandó volt ko­molyan válaszolni: Ugyanolyan érté­kű ember vagyok, mint egy férfi, ez természetes. Soha nem gondolkoztam ezen. Mi már így nőttünk fél. Csak éppen…
Nos, ez a „csak éppen”, ez érdekelt engem…