Bálint György: Levél a kertből, Nők Lapja, 1982/9.

Kedves Húgom!

Igazán örülök, hogy kedvet kaptatok a kertészkedéshez és így végre hasznát lát­hatjátok tanácsaimnak. Azt tudnod kell, hogy minden kert éppen annyira egyéni­ség, mint a művelője. Min­denki igyekszik a maga képére alakítani a kertjét és ez így van jól; ettől válto­zatos, sokszínű a környeze­tünk, a ,,humanizált természet”. Az egyéni tapasz­talatok sem alkalmazhatók minden körülmények kö­zött. Lehet, hogy egy gyümölcsfajta az egyik kert­ben bőven ontja ízletes ter­mését, s egy másik — nem is távoli kertben — csak sínylődik. Nagyon sokat segíthetnek a szomszédok, a közelben kertészkedő isme­rősök tapasztalatai, ezért már csak emiatt is érdemes velük szót érteni.
Azt javaslom Neked (és Nektek), hogy szerezz be és olvass el néhány jó szak­könyvet, kísérd figyelem­mel az újságok, hetilapok ide vonatkozó cikkeit, hallgasd meg a Rádió kert­barátoknak szóló adásait és — ha érdemesnek tartod — kövesd az én javaslataimat is. Az olvasottakat, hallot­takat vesd össze saját tapasztalataiddal és akkor nem fogsz csalódni: elke­rülöd a kezdeti buktatókat és biztos sikereket aratsz majd a kertben is.
Mert a kert – talán az élet bármely területénél gazdagabban és biztosabban – kínálja a sikert. Az első saját termelésű piros hónaposretek: maga a megvalósult csoda. Az első érett, illatos szamócabogyó, egy szép, piros alma, egy illatos rózsaszál, egy fürt jóízű szőlő, egy korty bor, mindez a Te munkád (ez esetben szó szerint érthető) gyümölcse. A kedvező időjáráson kívül persze szorgalom, előretekintés és egy kevéske gyakorlat is kell mindehhez. Hidd el, megéri.