Bálint György: Levél a kertből, Nők Lapja, 1982/16.
Kedves húgom!
Lám, Téged is utolért a kertészkedők nemezise. Még alighogy hozzákezdtél a kertészkedéshez, máris kérdésekkel ostromolnak barátaid és szomszédaid. Tudom, hogy némelyik kérdésre nem is olyan könnyű lelkiismeretes választ adni, mert még a szakkönyvekben sincs mindig rájuk válasz. De azért annak a kedves Nőtársadnak, aki a kávézacc hasznossága felől érdeklődik, bátran megmondhatod, hogy azt valóban kár lenne kidobni a szemétbe, mert tápanyagokat ugyan nem nyújt a növényeknek, de lazítja, javítja a virágoskert földjének szerkezetét.
Ami pedig a virágok és a haszonnövények egymás melletti termelését illeti, nekem az a határozott véleményem, hogy ez nemcsak megengedhető, de egyenesen kívánatos is. A szépség és a hasznosság ugyanis nem két különböző, egymásnak ellentmondó követelmény, hanem ugyanazon éremnek a két oldala. Nem kell ezért céltudatosan két részre (díszkertre és haszonkertre) tagolni a telket és eldugni a vendégek szeme elől a haszonnövényeket. Nem akarok messzire kalandozni a „kaptafámtól” és esztétikai eszmefuttatásba bonyolódni, de gondolj csak arra, hogy milyen szép, dekoratív egy jól ápolt szőlőlugas és milyen hasznos, ha az ott termett csemegeszőlő-fürtöket télire elrakjuk. Vagy milyen gyönyörű egy — kétségkívül haszonfának minősülő cseresznyefa, amikor virágpompába öltözik!
Még az egyértelműen haszoncélzatú veteményeskert is esztétikai élményt nyújt rendezettségével, egyenes soraival, egyenletes, egészséges, jól fejlett növényeivel. (Tavaly figyeltem fel a kertemben egy egyedülálló mángoldtőre. Fényes zöld, fodros szélű leveleivel, sárgásfehér levélnyeleivel beillett volna a virágágyba is. És miyen finom főzelék készült később belőle! Érdemes vetni. A magja is kapható.)
