Emlékeznek talán: néhány hete, január közepén egy szolnoki iskola tanítói és tanárai petíciót nyújtottak be, miszerint nem hajlandók tanítani a rossz magaviseletű, gyerekvárosi (állami gondozott) gyerekeket. Magam is felkaptam a fejem. Hogyan? Van orvos, aki válogat a betegek között, és csak a jószagúakat gyógyítja? Pap, aki csak a bűnteleneket engedi a templomba, és tanító, aki kizárólag jó gyerekeket akar okítani…?
Akkor, frissiben Szolnokon töltöttem egy napot. Sok mindenkivel találkoztam: tiltakozó tanárral, „kitiltott” gyerekkel, panaszkodó intézetvezetővel, beadványt író szülővel, s első megérzésem beigazolódni látszott. Kórtünet volt a tanári tiltakozás. Ügyetlen és antihumánus, rossz szájízt keltő felirat, amit normális körülmények között nem lehetett volna megírni. De normális körülmények között nem is kellene felhívást fogalmazni azért, hogy történjék, mozduljon már valami a gyerekek körül.
Emlékeznek talán: néhány hete, január közepén egy szolnoki iskola tanítói és tanárai petíciót nyújtottak be, miszerint nem hajlandók tanítani a rossz magaviseletű, gyerekvárosi (állami gondozott) gyerekeket. Magam is felkaptam a fejem. Hogyan?
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
