Schäffer Erzsébet: Boldogságra gyúrja, Nők Lapja, 1990/21.
Frédérick Leboyer francia fotográfus Kalkuttában rátalált egy asszonyra, Shantalára. És végigfényképezte, ahogy ez a fiatal nő kis csecsemőjét naponta kétszer ősi beidegződések és hagyományok szerint megmasszírozza. Feje tetejétől a kis lába ujjáig. Könyvét, melyet kettejük találkozásából készített, édesanyjának ajánlotta. És Shantálának. Valamint Indiának, második anyjának, aki megtanította — érezni.
Adatszerűen semmi többet nem tudunk meg Shantáláról, mint hogy két kisgyereke van, és évekkel ezelőtt a lábai megbénultak. Pedig a főszereplője Leboyer könyvének, ő és az általa megőrzött évszázados mozdulatok, a figyelem és az érzékenység, ahogy a már-már rituális előírások szabályozta módon simítja, gyúrja, nyomkodja gyermeke testét, hogy érzékennyé, ellenállóvá, erőssé és széppé, szerelemre és munkára, boldogságra és boldogulásra alkalmassá tegye. Indiában, ahol a lélek és a test harmóniája talán még a mindennapi betevő falatnál is fontosabb, sokféle tradíció és szokás él. Ezek egyike lehet Shantala tudománya: a hagyományos gyerekmasszázs.
