Vekerdy Tamás: A második születés, Nők Lapja, 1992/7.

A kamaszkort szokták a második szü­letés korának is nevezni. Ahogy az el­ső születésben egy elkülönült kis test jön világra (vérben és kínban – ő is szenved és az anyja is, bár ez a szen­vedés sokszor örömteli), úgy most, ebben a második születésben egy el­különült személyiség akar a világra jönni, és az bizony kínokkal jár a ma­ga és a környezete számára.

Ahogy legtöbbször az a gyerek tud jól és viszonylag könnyen megszület­ni, aki magzatkorában jól volt az anyaméhbe beágyazva, úgy annak a kamasznak a serdülése könnyebb és fájdalommentesebb, aki kisgyerek korában nagy biztonságban érezhette magát a család érzelmi közegében, melegében.
(Újabb kutatások egyébként is arra világítottak rá, hogy –bizonyos kivé­telektől eltekintve– még az intellek­tuális fejlődésnek is a nagyfokú érzel­mi biztonság adja meg tartós és szi­lárd alapját.)
A kamaszkorról néha úgy beszé­lünk –a hormonális változásokról és egyebekről–, mintha mindent tud­nánk róla, holott nagyon is keveset tudunk ezekről a rejtélyes folyama­tokról, s csak a szembeszökő változá­sokat észlejük.
Melyek ezek?