A titoknak súlya van. Cipeljük magunkkal éjjel-nappal, közben ügyelünk arra, hogy véletlenül se veszítsük el a fejünket, és senkinek se kottyantsuk el. Egy futó kapcsolat titkával ideig-óráig majd’ mindenki elboldogul, de hogyan lehet évtizedeken át együtt élni egy titkos viszony terhével?

A közvélemény-kutatók sokféle felmérést végeznek a családok életmódjáról és problémáiról, de arról nem ismerünk számokkal alátámasztott adatokat, hogy a hűség mennyire jellemző férfi és nő kapcsolatára. Valószínűleg kevesen válaszolnának készségesen a kérdezőbiztos érdeklődésére: „hölgyem (uram), hűséges ön a férjéhez-feleségéhez (társához)?” Pedig a szerelmi háromszögben élőket kínozza-feszíti a titok, és ha lehetőségük van arra, hogy a lebukás veszélye nélkül beszéljenek a sorsukról, szívesen megteszik. Ezt példázza az a meglepően sok olvasói levél is, amely az Együtt élünk a titokkal (2011/10.) című írásunkat követte.

Agyrázkódás és szerelem 

– Valószínűleg egy csúnya reggeli veszekedés is szerepet játszott abban, hogy öt évvel ezelőtt olyan idegesen ültem autóba, hogy a lakásunktól néhány száz méterre rosszul kanyarodtam, és a kocsim belecsúszott a vízelvezető árokba — meséli Vera, a negyvennégy éves informatikus. — Szerencsére a kisfiamat néhány perccel a baleset előtt beadtam édesanyámhoz, hogy ő vigye iskolába, mert még csak hét óra volt. A veszekedés a munkám miatt tört ki.

Szerettem volna korábban beérni, hogy felkészüljek egy nehéznek ígérkező értekezletre, tehát megkértem a férjemet, hogy kivételesen ő vigye a gyereket iskolába. Ordított. Hogy más nők tudnak úgy dolgozni, hogy közben a gyereküket is ellátják. Gyakran voltak ilyesféle botrányok nálunk. Nem tudom, hogy a férjem által emlegetett „más nők” hogyan viselik, ha a párjuk hetente többször a fejükhöz vágja, hogy ő keres többet, én menetrendszerűen kiborultam.