Már akkor fölmerült bennem, hogy össze kéne állítani egy ilyen szótárt, amikor az Isten bohócait írtam.

Ebben a könyvben sokféle tánc van, és rengeteg táncos vallomását hallgattam végig. A táncokat, ugye, ketten táncolják, és azt tapasztaltam, hogy ugyanazt a mozdulatot és élményt el lehet mondani „nőül” és „férfiül” is.

Rádöbbentem, hogy két nyelvet beszélünk. Lehet, ez az oka annak, hogy nemigen értjük egymást.

Ezt sokszor tapasztaltam az előadásaimon is: ha elkezdek „nőül” beszélni, a férfiak unni kezdik.

Ha mondjuk, a szerelemről beszélek a nők nyelvén, a férfiak megkérdik, milyen különbséget látok a hinajana és a mahajana buddhizmus között, hogyan látom e két irányzat fényében a „szerelem problematikáját”. Ha elmondom, a nők unják.

A tangó milonga titkát kétféle interpretációban hallgattam végig.

A férfiak elmesélték, hogy ez a tánc úgy született valaha, mint egy őszinte vallomás. Szegény emberek táncolták először, akik át akarták varázsolni nyomorúságukat, föl akarták emelni életüket egy olyan világba, ahol szabadság van és boldog teljesség.