Kerülni akartam a konfliktust. Sebtiben elmakogtam néhány hevenyészett ötletet ott a szerkesztőségi értekezlet kellős közepén, hogy miről is lehetne írni, és fellélegeztem, hogy ezzel letudtam a dolgot. Most meg itt ülök a gépnél. Már megvolt a lapzárta, már minden cikk elkészült, már a tördelők dolgoznak a következő számon, én meg még mindig tipródom, hogy mit is írjak. Szóljak, hogy sajnálom, gyerekek, ez most nem jött össze, sajnálom, hogy csalódást okoztam, s nektek kell megoldanotok a helyzetet? Ezt kéne tennem, mégsem teszem, természetesen azért, mert nem akarok konfliktust. Hogy ezzel újabb és újabb gondokat generálok? Konfliktus nem vész el, csak átalakul. Hogy mivé? Problémává, botránnyá, tarthatatlan helyzetek, kínos szituációk sorává, és újratermeli, sokszorozza, hatványozza tovább. Hát akkor meg mit kéne tenni vele? Keresni? Kerülni? Élezni? Tompítani? Elébe menni? Odázni? Mondhatni, hogy csak a jóisten tudja rá a választ, de ez esetben még ebben sem lehetünk biztosak, mert a konfliktus kérdése már számára is kezdettől problémát jelentett.