Ha egy fiatal olyan vezető állást tölt be, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt csak nagy tapasztalatú negyvenesek-ötvenesek tudtak elérni, általában elismerően bólintunk. „Ez igen!” A szülők némi irigységet is éreznek, hogy miért nem az ő gyerekük ilyen tehetséges és szerencsés. Arra csak ritkán gondolunk, hogy a korai karriernek is megvan az ára, és egy idő után felmerülhet a kérdés: „hogyan tovább?”

Furcsa, egymással ellentétes irányú jelenséget figyelhetünk meg a fiatalok karrierépítése kapcsán. Az egyik csoportba tartozók diplomával és nyelvvizsgákkal a zsebükben sem találnak munkát. Közülük kerülnek ki a diplomahalmozók, akik a sikertelenséget újabb végzettségek begyűjtésével próbálják ellensúlyozni. A másik (szűkebb) csoport tagjai viszont olyan korán kerülnek vezető állásba, amiről az idősebbek annak idején álmodni sem mertek. A jelenség önmagában nem rossz. Hiszen miért ne emelkedjen ki a tömegből az, aki tehetségesebb vagy szorgalmasabb, mint az átlag?