Hallgatom a fiatalasszonyt, és igazat adok annak az alkalmi felmérésnek, amit két óvónő készített jó néhány év tapasztalata alapján. Statisztikájuk szerint a szülők több mint ötven százaléka boldogtalan az óvodai nyári szünettől. S nemcsak azért, mert sokuknak gondot okoz a szünet három hetére elhelyezni a gyerekét. Hanem azért is, mert a szabadság ötödik napján — ha nincs vállalati üdülés, vagy egyéb szervezett program — nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel. És így vannak a kisiskolásokkal is. A nagyobbakat meg ahogy lehet, szabadjára eresztik, úgy hiszik, velük már nincs gond, ők elvannak egyedül.

Hallgatom a fiatalasszonyt, aki nem gondatlan, nem gonosz, még törekedne is valami együttlétre, mégsem tud mit kezdeni harmadikos kisfiával és ötéves kislányával a közös szabadság ideje alatt.

— Tudja, az idén nem nyaralunk sehol. Most kell befőznöm, nagytakarítást csinálok, a gyerekek csak láb alatt vannak… Ha lesz időm, elmegyünk majd strandra, de ott meg akkora a tömeg, mindig egy frászban vagyok, hogy elvesznek. Pedig az apjuk is itthon lesz egy hétig, valamit ki kellene találni, hogy ők se nyúzzák egymást, meg valahogy azért pihenjünk is…