Nem tudom, mit csináljak vele! Először csak az óvodából hozott haza ezt-azt, zsírkrétát, építőkockát, kisautót (egyszerűen bedugja a zsebébe és valahogy benne marad, egy ideig azt hittem, hogy véletlen, de most már látom, hogy nem az), most meg már a keresztanyjától hozza el a színes gyűszűt, vagy a barátnőjétől az apró állatot, babát. Rettenetesen kellemetlen! Magyaráztam már neki, volt, hogy a kezére is ütöttem… De semmi se használt!

– Eszembe nem jutott volna, hogy az én fiam! Hallottuk, hogy ez-az eltűnt az osztályban, hogy keresik. Még ő is mesélte! Általában: lányok holmija tűnt el. Piros pénztárca, piros nyaklánc, tornaóra után, piros bőr kulcstartó és tolltartó… Még nevettünk is rajta: valaki csupa pirosat visz el. De hogy az én fiam! Nem értem! Mindene megvan. Biciklije, magnója, és hatezer forintja a takarékban…

– Csak az apja meg ne tudja! Agyonverné! Úgyis mindig szidja, hogy milyen lusta, nagylány létére nem akar a kistestvérével foglalkozni… Én nem értem, hogy mire kellett neki az a sok festék, meg színes, ez mind van otthon. 

– A barátnőm nálunk vendégeskedett és Balázs egyszerűen benyúlt a táskájába, kivette a pénztárcáját és kivett belőle 500 forintot. Ezt később ő mondta el. Lement és vett négy nagy adag fagylaltot, magának és barátainak, dupla adag tejszínhabbal. (A cukrászék ismernek, ők szóltak nekem.) Aztán még elmentek a körúti trafikba, és ott vett a barátjának egy vadnyugati puskát, amilyen neki is van, és a barátja olyat már rég szeretett volna… Pedig pontosan ismeri a pénz értékét! Mindenről tudja és számon tartja, hogy mi mennyibe kerül. Nem értem! Egyszerűen nem értem, hogy mi történt vele!