A gyerek beteg volt. Lefogyott. Ahogy meztelenül ugrál a fürdőkádban, szívszorongató ránézni, olyan soványka. És: alig eszik. Az étvágya még nem tért vissza.

Apja először csak kínálgatja.

– …és egy kis paradicsomot? De hiszen azt mindig szeretted!

Vagy:

– Dehogy nem tudsz enni! Nézd, egészen apróra összevágom neked a húst, összenyomjuk a krumplit. Még meg is locsoljuk egy kis szafttal.

De a gyerek csak ingatja a fejét, iszik egy kis vizet és esetleg – erőltetésre – a szájába vesz egy falatot, amin hosszan elnyammog. Aztán több már semmiképp se kell.

Az apai lelemény lassan kifogy. Még egy kis kétségbeesett kapkodás, ahogy telnek a napok:

– Igyon citromot ebéd előtt! Délelőtt ne egyen semmit.