Kedves Húgom!
Akár tetszik, akár nem, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a késve érkezett tavasz és a rigolyásan változékony időjárású nyár után nyakunkon az ősz, ami a kertész számára nem csupán a sok gonddal, fáradsággal felnevelt termények betakarítását jelenti, hanem a következő évi termeléshez szükséges előkészületek megkezdését is.
Ha nem veszed rossz néven, visszatérnék egy gondolat erejéig a nyár végének jelentős eseményéhez, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításhoz, amelyen a magunkfajta kistermelők látványos közönségsikert arattak. A mintakert, a kisállatok és a fóliasátor alatti termelés bemutatója, valamint a kertbarátok terményeinek kiállítása nyitástól zárásig tömegesen vonzotta a látogatókat. Ebben nyilván szerepet játszottak az érdekes, kiemelkedő értékű — olykor különleges — zöldségek, gyümölcsök, virágok, házi készítésű befőttek, lekvárok, savanyúságok, borok stb., de minden bizonnyal az is csábította az érdeklődőket, hogy itt a nap minden órájában lehetett szívélyes felvilágosítást. kapni a kiállítókról. Nem is hiányzott a kérdezők kezéből a ceruza és a notesz, hogy feljegyezzék: hol kaphatnak vetőmagot a méteres hüvelyű kínai babból vagy miként készül a tartósító szer nélküli befőtt — kizárólag szódavíz hozzáadásával.
Hogy miért érdemes erről szót ejteni? Hát azért, kedves Húgom, mert jóllehet ez így természetes és magától értetődő, mégsem történik mindenhol és mindig így! A látványosan elegáns (és bizonyára költséges) standokat üzemeltető gyáróriások egynémelyikénél munkaszüneti napon (a kiállítás kilenc napjából öt ilyen volt!) nem sok sikerrel kérhettek a látogatók felvilágosítást a termékek használatáról, mert a pultnál a szakemberek helyett csak egy-két ifjú (ámbár igen csinos) tisztviselőnőt leltek, akik viszont édeskevés szakmai ismeretről tettek tanúbizonyságot.