1956-ban szerelmes voltam.
Sokféle szerelem van. Gondolom, ahány ember. De a lelkiállapotaink között mégis vannak hasonlóságok, mert valahol a mélyben egyformák vagyunk.
Az én szerelmemre, ha jelzőt keresnék rá, azt mondhatnám: halálos szerelem.
Valójában meg is haltam. Az 56-os halálélményem, amelyről már sokat írtam, nem egy forradalmár, hanem egy szerelmes fiú „hősi halála” volt.
Petőfi óta tudjuk, hogy a szabadság éppolyan önfeláldozást kíván, mint a szerelem. Áldozat nélkül semmi sem jön létre. Ezt tapasztalatból mondom. S ha egyszer a kormányzat megkérdezné a véleményemet, elmondanám, hogy a köztereken nemcsak a világháborúk és forradalmak, de a szerelem hőseinek is emlékművet kellene állítani.
Évente egyszer itt nagy ünnepségek lennének.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
