Októberben úgy volt, hogy lesz egy Törőcsik Mari-interjúnk. Aztán már hagytuk volna az interjút, inkább azon izgultunk egy emberként, hogy Törőcsik Marink legyen! Szerencsére a színésznő nemcsak hogy felépült, de ígéretét sem feledte – a nyomtatott sajtóban a Nők Lapjának adta első interjúját kollégánknak, Szegő Andrásnak.

Mari rögtön jön! – mondja az előszobában Maár Gyula, és befelé tessékel a nappaliba. Addig is üljünk le a nagyasztal két oldalán, tanácsolja. Lehuppanok a pamlagra. Világos, tágas szoba, minden szabályos, minden a helyén van. Talán túlságosan is…

– Ne is nézzetek itt nagyon körül! – folytatja. – Ez a pesti lakásunk, de az otthonunk Velemben van. Olyan, mint egy szakszervezeti szálló a hatvanas években. Úgy is érezzük magunkat! Hiányoznak a megszokott könyvek, tárgyak. Arra jó, hogy ha Pesten vagyunk, átmenetileg ellakjon itt az ember. Akkor is csak néhány napra jöttünk fel az utazás előtt… aztán… igen… történt, ami történt… Lassan négy hónapja, hogy túszul ejtett a sors bennünket…

Éppen azon a napon, amikor felérkeztek, hívtam Törőcsik Marit, és mondtam neki, hogy nagyon szeretnénk róla egy cikket a Nők Lapjába. Egy pillanatnyi csend fogadta a kérést, aztán felkacagott.

– Meg van maga kergülve?! Egy magamfajta csúnya, ráncos vénasszonyt akarnak a lapba?!

– Bocsánat, akkor téves kapcsolás! Én egy időtlenül gyönyörű, ragyogó, örökifjú hölgyet kerestem… Bizonyos Törőcsik Marit…

– Csúfot akar űzni belőlem?! Inkább azt mondja meg, hogy mikor lesz megint valami jó bokszmérkőzés a tévében? Tudja, azt mindig nézem!

– Majd elmondom, de most beszéljünk a cikkről! Tetszik tudni, szoktunk felfedezni a lapban reményteli, fiatal tehetségeket… Tehát, végre fel szeretnénk fedezni Magát!

– Nem vagyok én Amerika! Hagyjon már békén! Értse meg, András, évek óta alig szerepelek, alig nyilatkozom. Nagyon bolond lett már a világ, sok szörnyűség történik! Ezt már nagyon nem szeretem! Ha tehetem, ki sem mozdulok Velemből, nem is nézek tévét, nem is olvasok újságot. Mit mondjak? Csak fanyalogni tudnék!

– Fanyalog, fémnyalog vagy bárminyalog, minden érdekes Magától!

– Bolond ember! Meg nyilván fotó is kéne akkor rólam, azt meg végképp nem akarom! A múltkoriban megnéztem magamat egy nemrég készült filmben. Hát úgy nézek ki benne, mint az öreganyám…