Kedves Húgom!

Az én napjaim mostanában azzal telnek, hogy — eleget téve a sok helyről érkező meghívásoknak — előadásokat, közönségtalálkozókat, konzultációkat tartok a kertészet iránt érdeklődőknek. Roppant érdekes feladat ez, hiszen módot ad arra, hogy tájékozódjak arról, hogy a Hozzád írott levelekben foglaltak, meg a másutt közzétett javaslatok, tanácsok mennyire találtak nyitott fülekre, az olvasóik tudták-e hasznosítani azokat?

Tapasztalataim azt látszanak igazolni, hogy a kertészkedők széles tömegei (több százezren) még több, könnyen érthető és követhető eligazításra várnak. És ennek megvan az elégséges oka, hiszen a háztáji gazdaságok, az ún. hobbikertek és a kistermelők állítják elő gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermésünknek több mint a felét; ők viszont nem „profik” ebben a szakmában, hiszen a népgazdaság más területein dolgoznak; háziasszonyok, gyesen lévő kismamák, nyugdíjasok, vagyis amatőrök, akik joggal várják azoktól, akik az ő munkájuk eredményeire számítanak, hogy segítsék tevékenységüket, nem csupán anyagi természetű támogatással, hanem jól hasznosítható szakmai tanácsokkal is.

A mostani, 30. Mezőgazdasági Könyvhónap alkalmával szervezett találkozások már nem hasonlítanak az 50-es évek „szabad föld — téli esték” rendezvényeire, amikor fejkendős nénik és csizmás, ködmönös bácsik szorongtak a falusi iskola padjaiban, hogy meghallgassák a városból (vagy pláne a fővárosból) érkezett „kiküldött” szónoklatát. Ma jól fűtött és fényesen kivilágított művelődési házakban vagy szép könyvtárakban sereglenek össze az érdeklődők, és hozzák magukkal a beteg szőlővesszőt, a lyukas mogyorót, a szobanövény foltos levelét, hogy a közérdekű kérdések megtárgyalása után választ kapjanak a maguk egyéni problémáira is. A kérdések pedig záporoznak; a témát nem, csak az előadó energiáját és a hallgatóság idejét lehet kimeríteni!

Ezek után lássuk a kora tavaszi feladatainkat.

Máris érkeznek a jelzések, hogy a szőlőtőkék vesszőin és a gyümölcsfákon komoly

károkat okozott a téli fagy

A szőlővesszők rügyei helyenkint megfagytak, ami azonban még korántsem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a jó .termésről, mert számos fajta a mell ékrügyekből is képes termőhajtást fejleszteni. Mindenképpen meg kell tehát várni a metszéssel a nedvkeringés megindulását, amikor már egyértelműen látható, hogy mely rügyek pusztultak el, és melyek maradtak épen. A latin közmondás azt tanította, hogy a veszély a késlekedésben van (periculum in mora); ebben az esetben az elhamarkodott munka, az elsietett metszés lehet veszélyessé!