Az új könyvem egyik részének a címe: A jövőnk sejtelme. Arról írok benne, hogy mik azok az események, melyeket álomban vagy megérzés formájában megsejtünk előre.

A saját élményeimet írtam meg.

De az elmúlt évek során megkérdeztem az olvasóimat is. Elmondtam, hogy egy könyvön dolgozom; kértem a segítségüket. Meséljék el azokat az élményeiket, amikor előre „beleolvastak a sors könyvébe.”

Az eredmény döbbenetes volt.

Azt hittem, én egy fura, „misztikus”, túlérzékeny ember vagyok. Nem is igen meséltem a különös élményeimről, mert azt hittem, ezek kivételes dolgok.

És kiderült, hogy alig van ember, akinek ne lett volna jósálma, előérzete vagy pontos előretudása.

Ezek azért fontos szavak, mert a könyvem címe: Gondviselés, s ez a magyar szó a görögben: „pronoia”, „prognózis”… A latinban meg „providencia”… ami előretudást, isteni előrelátást jelent.

Két könyvet is megtölthetnék olvasóim élményeivel.

Elmesélek egyet.

Egy asszony a következőt meséli: