A pályaválasztás a téma ilyentájt sok családban, ahol iskolát vált a gyerek, vagy éppen abbahagyni készül a tanulmányait. A szülők többsége kínnal éli meg, mert nehéz mit mondani, azon kívül, hogy „tanulj, diploma nélkül semmire se mész”. De mi a helyzet akkor, ha az érettségizett fiatal nem akar a felsőoktatásban továbbtanulni?

Az egyik legkomolyabb próbatétel a szülő-gyerek kapcsolatban a pályaválasztás. A szülők gyakran az ifjúkori álmaikat szeretnék a gyerekeikkel megvalósíttatni. Saját tapasztalataikból, beidegződéseikből indulnak ki. Egy első generációs értelmiségi szülő számára például elképzelhetetlennek tűnik, hogy a gyereke ne szerezzen diplomát.

– Én mást sem hallottam otthon a nyolc általánost végzett szüleimtől, mint hogy tanuljak – emlékszik vissza gyerekkorára a 45 éves Viktória. – Más dolgom nem is volt, úgy neveltek, mint egy királykisasszonyt, miközben ők halálra dolgozták magukat. Eszembe sem jutott, hogy az én mindig megbízható Emma lányom majd nem akar egyetemre menni. Amikor bejelentette, hogy üveggyártónak jelentkezik, elképzeltem egy poros pincében, amint izzad a kemence mellett. Az keserített el legjobban, hogy nem sikerült úgy nevelnem, hogy elhiggye, a tudás – érték.

„A saját jövőmről van szó”

Emma szerint az osztálytársai közül nagyon soknak megmondták otthon a szülei, hová jelentkezzenek.

– Az egyik ismerősöm most végez a műszakin, és el akar kezdeni egy másik szakot. Kérdeztem, miért végezte el az építészetit, mire azt felelte, a szülei ragaszkodtak hozzá. Bennem megerősödött az elhatározás, hogy nem fogok se három, se öt évet elvesztegetni az életemből arra, hogy olyasmit tanuljak, amit nem szeretek, és fölöslegesen szerezzek diplomát. Arra gondoltam, egyre kevesebb a szakember, pedig a kétkezi munkát igénylő szakmákra mindig van kereslet. Otthon persze nem merült föl az a lehetőség, hogy én ne menjek egyetemre. Csalódást okoztam, és az anyukám nagyon el volt keseredve. De úgy gondoltam, ezt kell tennem, mert a saját jövőmről van szó.

Amiatt nem aggódott, hogy a barátai és az osztálytársai majd lenézik.

– Tudtam, hogy ötven százalékuk félévkor abba fogja hagyni az egyetemet, és így is lett. Én pedig tök jól érzem magam ebben a suliban. Mondjuk, azzal mindennap meg kell küzdenem, hogy egyedül vagyok lány az osztályomban, de nagyjából már megneveltem a fiúkat. Szeretném megérteni az üvegkészítés tudományát, mert ezzel a szakmával nekem művészeti céljaim vannak.

Az édesanyja ma már úgy érzi, hihetetlenül bátor dolog volt Emmától, hogy kiállt és a saját érdekeit képviselte. S azt mondja, tisztábban látja azt is, mennyire csökkent a felsőoktatás színvonala. Bár lehet, hogy ezzel csak magát vigasztalja.

– Bízom abban, hogy Emma, ha megszerezte a szakképesítést, azért majd mégiscsak jelentkezik egy szakirányú felsőfokú képzésre is. Tényleg nem a diploma érdekel, meg hogy mit szólnak a barátaim és a rokonok. Csak sajnálnám, ha nélkülöznie kellene az egyetemi évek egyéb hozadékait, mint például a kapcsolatrendszer. Mi a mai napig ott támogatjuk egymást a volt évfolyamtársaimmal, ahol csak tudjuk. Ennek felbecsülhetetlen értéke van, és féltem Emmát, hogy enélkül hátrányos megkülönböztetés éri majd. Annak viszont nagyon örülök, hogy lesz egy jó szakmája, és hogy egy ilyen nagyszerű anyaggal foglalkozik, mint az üveg. Ez nyilván kihat az életszemléletére is. Nyugodt nem vagyok, de meg kell próbálnom kicsit a háttérben maradni, mert egy anyának véges a hatásköre.

Ha a gyerek tanácstalan…

Sok szülő erőteljes befolyást gyakorol a gyereke döntésére, más, ha határozott elképzeléssel találkozik, enged. Akkor van a legnehezebb dolga, ha a gyereke tanácstalan. Ilyenkor érdemes pályaválasztási szakszolgálathoz fordulni. A megyék és a kistérségek is működtetnek ilyen irodákat.

A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézetbe bárki besétálhat Budapesten, be sem kell jelentkezni.

– Iskolaválasztási tanácsadást azok számára ajánlunk, akik többé-kevésbé tudják, milyen irányban szeretnének továbbtanulni, de nem tudják, melyik intézményben – hangsúlyozza Kovács Zsuzsanna, a Pályaválasztási és Pszichológiai Osztály vezetője. – Májustól szeptemberig működik az úgynevezett beiskolázási iroda. Azoknak segít, akiket nem vettek föl oda, ahová jelentkeztek, és mivel ide futnak be az iskoláktól a férőhelyadatok, a kínálat és a kereslet nálunk találkozik.

A komplex tanácsadást a bizonytalanoknak dolgozták ki. Ez olyan pszichológiai képességfelmérésre épülő iskolaválasztási tanácsadás, amelyre be kell jelentkezni. Első lépésben megírnak a diákok 10-12 tesztet. Ezekkel felmérik az érdeklődést, a személyiségjellemzőket és a képességeket. A teszteket átnézik a pszichológusok, és egyórás egyéni beszélgetés keretében elemzik az eredményeket. Mindig írnak előtte önjellemzést is a diákok, amelyben vázolják az elképzeléseiket.

A végén visszajelzést kapnak a saját képességeikről, véleményt a pszichológustól, és a pályaválasztási tanácsadóval megbeszélik, mely típusú iskolákban tudják legjobban kamatoztatni a képességeiket.

A Kompass program internetes távtanácsadás keretében azoknak nyújt segítséget, akik nem nagyon látják át a magyar oktatást, nem tudják, mi a bolognai rendszer lényege. Az interneten bejelentkezők egymásra épülő feladatcsomagokat kapnak.

– A leghasznosabb része, amikor össze kell vetni, honnan jött, hol van éppen, és hová tart a fiatal – ez gondolkodásra, számvetésre késztet. A „távtanácsadó” mindig felajánlja a személyes beszélgetés lehetőségét is – fűzi hozzá Kovács Zsuzsanna.

És ha le akar térni az útról…

Sok gyereket a kortársai befolyásolnak a választásában – ahová a haverok mennek, az a tuti szakma. Mást a televízióban feltűnő divatszakmák vonzanak: sok fiú szakácsnak jelentkezik, mert a főzőműsorokban azt látják, ezt-azt beleszórunk, kicsit megbolondítjuk, és már rotyog is. A háttérmunka és az idő már nem látszik a képernyőn.

Azzal is nagyon sok szülő szembesül, hogy bár a fiatal elindult egy úton, valami miatt elege lett, és letérni készül. Vajon ilyenkor ragaszkodjunk ahhoz, hogy menjen csak végig? Meddig terjed a szülő felelőssége?

– István élvezte a középiskolás létet, a tanulást kevésbé, az utolsó évre pedig magára vállalt egy olyan egész éven át tartó közösségi feladatot, amellyel rengeteget dolgozott. Tudtam, hogy ennek az érettségi látja majd kárát, de nem bántam, mert rengeteget tanult ebből a feladatból. Bár valóban az érettségi látta kárát – értékeli fia teljesítményét a 48 éves Enikő. – Végül nem is jelentkezett azokra a szakokra, ahová szívesen ment volna. Egy hasznavehetetlen diplomát adó fizetős tömegképzésre vették föl, majd bejelentette: abbahagyja.

– Mivel diákhitelt kellett fölvennem, nagyon zavar, hogy olyasmire költöm, aminek nincs értelme – magyarázza István. – Ezzel a diplomával nem mennék semmire. Viszont világossá vált előttem, hogy a tanári pálya volna igazán nekem való. Tudom, mitől lesz jó tanár valaki, és hogyan kell bánni a gyerekekkel. Korábban visszatartott, hogy a pedagógusokat nagyon rosszul fizetik. De ma már biztos vagyok abban, fontosabb a pénznél, hogy olyasmit csináljak, amit igazán szeretek. Most elmegyek pénzt keresni, megszerzem a jogosítványt, és valahogy ki kellene menni külföldre, hogy letegyem a felsőfokot angolból.

Enikő aggódik, hogy a fia útközben valahol eltéved.

– Örülök a döntésének, de nem látom túl következetesnek. Külföldre akar menni angolt tanulni – de miből jut ki, és hogyan tartja fenn magát, amellett, hogy nyelvtanfolyamra jár? Miért nem itthon megy nyelvtanfolyamra? Mondjuk, akkor sincs baj, ha veszít egy évet, mert legalább benő a feje lágya, és motiváltan kerül az egyetemre. De el is kallódhat közben. Legjobban attól félek, hogy majd nem talál munkát, és itthon lébecol. Nincsen még semmilyen munkahelyi tapasztalata, és azt már sokszor hallottam tőle, hogy ő „megalázó fizetésért” nem fog dolgozni. Talán most majd szembesül azzal, mire mehet szakma nélkül.

A jó diploma ma már kevés

Málnási Gábor pályaválasztási tanácsadó, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársának javaslatai a diákok és a szülők a számára

1. A sikeres pályaválasztás első feltétele: önismeret. Tisztán kell látni a saját tudás, fizikai és szellemi képességek valós értékét. Ez nem mindig derül ki igazán az iskolában.
2. Információhoz kell segíteni a fiatalokat. Nem nagyon ismerik a rengeteg előttük nyitva álló szakmát – illetve torz képük van róla. A tájékozódásban számtalan kiadvány és honlap segít. (Ilyen például a Százszor szép Szakma, illetve az intézet honlapjai: www.fppti.hu, www.azeniskolam.hu )
3. Nem kell ódzkodni a szakmatanulástól. Bár ma könnyű bekerülni a felsőoktatásba – elvégezni már nehezebb –, nincs mindig értelme.
4. Hasznos speciális, illetve részismereteket gyűjteni: megszerezni a jogosítványt, egy vagy két nyelvvizsgát, számítógépes tudást.
5. Nagyon díjazzák a cégek a munkatapasztalatot, ezért jól teszik a fiatalok, ha akár ingyen is elmennek nyári gyakorlatra vagy önkénteskedni, és tapasztalatot szereznek munkahelyeken.
6. Aki nem jut be a felsőoktatásba, de határozott elképzelése van, az jól teszi, ha a választott szakkal összefüggő szakmát próbál megtanulni, hogy ízelítőt kapjon abból, amit majd magasabb szinten szeretne csinálni. Közben fel tud készülni egy emelt szintű érettségire, és letehet még egy nyelvvizsgát is.
7. Nem lehet több évre előre megmondani, hogy mely szakmák lesznek hosszú távon piacképesek. Folyamatosan készen kell állni a váltásra, a további tanulásra.

Nők Lapja 2012/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)