Nyakék drágaköveiként fekszenek egymás mellett az Indiai-óceán kék vizében Szumátra, Jáva, Kalimantan, Szulavézi, Báli, Szumbava, Timor és Szerám szigete. Ez a hosszan elnyúló és valójában 3000 részből álló szigetvilág 1949-ig holland gyarmati uralom alatt állt, ma pedig az Indonéz Köztársaságot alkotja. »Hollandia nyakékéből — panaszolta szomorúan egy amszterdami lap — mindössze egyetlen drágakő maradt meg: Nyugat-Irián. Így nevezik a világ második legnagyobb szigetének, Új-Guineának nyugati részét, amely 1602 óta áll holland uralom alatt. (A sziget keleti fele angol gyarmat volt, s ma Ausztráliához tartozik.)

A holland gyarmatosítás története nem gazdag ismert nevekben. Nem vakmerő felfedezők vitték végbe, mint Spanyolországét és Portugáliáét, sem pedig nagy kalandorok, mint Angliáét — hanem szívós hajósok és hidegen számító, kíméletlen kufárok. Nyugat-Iriánt is a Holland Kelet-Indiai Társaság kereskedői szerezték meg a Holland Királyságnak, öt évszázada gazdagítja — a második világháború alatt átmenetileg japán megszállás alá került, de 1944 óta ismét Hollandia gyarmata.

A halál völgye

Nyugat-Irián tizenkétszer akkora, mint Hollandia. Északi részét vulkánikus eredetű hegyvidék borítja, délen pedig mocsaras síkság terül el. Hatalmas és jórészt még érintetlen erdőségeit értékes fafajták alkotják. Az állattenyésztés jóformán ismeretlen itt. A gyarmatosítók ültetvényein kaucsukot, kávét, rizst, koprát termelnek, a tengerparton gyöngyöt, kagylót gyűjtenek.

Az ország polinéziai lakosságának java része még törzsi kötelékben él, gyűjtögető életmódot folytat, mint évezredékkel ezelőtt. A hollandok uralma számukra a kényszermunkát jelenti. Úgy vadásznak rájuk, mint a vadakra, hogy időről időre valamelyik ültetvényen vagy bányában munkára fogják őket. Fizetséget nem kapnak. Amikor nem dolgoznák, szöges dróttal körülvett táborokba terelik őket. A Digul-folyó völgye, az ország délkeleti részén, ahol a koncentrációs táborok állnak, szörnyű jelenetek tanúja volt az utóbbi években. Nemrégiben egy egész törzset kiirtották itt, azon a címen, hogy megtagadták a munkát és nem voltak hajlandók kijelölt lakóhelyükre telepedni. Azóta a Digul-folyó környékét a halál völgyének nevezik. A tömeggyilkosságra parancsot adó Gonsalezt viszont kitüntette a holland kormány. Később azonban a holland sajtó megszellőztette az ügyet, a De Waarheid, a kommunista párt lapja felderítette a tömegmészárlást, a parlamentben pedig a kommunista képviselők interpellációkban támadták a kormányt, mire a bűnöst — nyugdíjazták.

Kincsek és támaszpontok

A gyarmatosítók terrorja nem öncélú. Arra irányul, hogy megfélemlítse a lakosságot, amely mind erősebben követeli, hogy az Indonéz Köztársasághoz csatlakozhassák. Nyugat- Irián: Indonézia része, történelmileg is, néprajzilag is. A holland kormány 1949-ben a hágai kerékasztal értekezleten kötelezte magát, hogy egy esztendőn belül rendezi Nyugat- Irián problémáját. Azóta 12 év telt el, s semmi sem változott. Illetve — mégis. A korábban is ismert arany-, szén- és rézbányák, valamint olajtelepek mellett urániumra is bukkantak az országban és ezt követően nagy amerikai monopóliumok érdekeltséget vállaltak Nyugat-Irián kincseinek kiaknázásában. Ez egyben az Egyesült Államok kormányának politikai támogatását is biztosította Hollandiának mindazokon a nemzetközi fórumokon, így az ENSZ-ben is, ahol Nyugat-Irián helyzetéről szó esett.

Emellett Nyugat-Irián a nyugati katonai szövetség csendes-óceáni ágának, a SEATO-nak fontos támaszpontja. A szigeten 16 katonai repülőteret építettek, több mint tízezer repülőgép állomásozik ott, az utóbbi hónapokban megerősítették a holland helyőrséget, hadihajókat vezényeltek Sorongba, Nyugat-Irián legnagyobb kikötőjébe.

Indonézia tartománya

A nagy katonai készülődés oka, hogy Indonézia kormánya bejelentette: elég volt a 12 esztendei huzavonából. Sukamo elnök kiadta a parancsot Nyugat-Irián felszabadítására. Ezzel egyidejűleg a kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében a sziget Indonézia tartománya. Külön parancsnokságot állították fel a felszabadítás véghezvitelére. Indonézia azonban változatlanul békés eszközökkel akarja elérni jogos nemzeti célját. Kész a tárgyalásokra — de csak Nyugat-Irián csatlakozásának előzetes elismerése alapján, hiszen a holland kormány nemegyszer megtagadta szavát és kibúvókba menekült.

Ezúttal azonban hiábavaló lesz minden mesterkedés, és ha a gyarmatosítók megpróbálkoznak vele, eredménytelen lesz az erőszak is. Az indonéz nép megtisztítja és helyére teszi a szigetvilág utolsó drágakövét, Nyugat-Iriánt is.