Bútorországban jártam, szekrény-falvak között, fotel-utcákban, konyha-sorokon. A 13. Kölni Nemzetközi Bútorvásáron négy kontinens 32 országból 1192 kiállító mutatta be termékeit. Ha mindegyikhez be akartam volna törni, állítólag 92 kilométert kellett volna gyalogolnom. Ám ennek töredéke is elég volt ahhoz, hogy izomlázat kapjon az ember lába, és szédüljön a feje a rengeteg látnivalótól. Vegyünk például egyetlen címszót a sok közül: komplett lakószoba. 333 cég volt benne „érdekelt”, s ha mindegyikre csak hármat-hármat számítunk, az már ezer szobaberendezést jelent. Ahol ennyit kínálnak, ott természetesen csak „csipegethet” a vásárlátogató, ki-ki ízlése szerint.

Mobil, mobil, mobil! — ezt jegyeztem fel elsőnek. Úgy tűnik, a tervezők világszerte arra törekszenek, hogy a lakáson belül minél kevesebb legyen a megkötöttség, tehát az állandó közfalak helyett inkább könnyen mozgatható és a mindenkori igényeknek megfelelően átrendezhető szekrényfalakkal tagolják a belső teret. Ezért készülnek például két oldalra nyíló szekrények is, amelyeket a szoba közepére lehet állítani, nem kényszeríti őket szigorúan a fal mellé a csupasz hátrész. A szekrénysorok szélességben és magasságban tetszés szerint bővíthetők, egyes elemeik pedig sokféleképp variálhatók. Nagyon tetszett az a megoldás, amelyben a szekrénysorral két heverőt is egybeépítettek; egy kis sínen mozgatva lehet őket a szekrényfalra merőlegesen, szorosan egymás mellé állítani, vagy egymással párhuzamosan kissé széttolni, az egyiket derékszögben befordítva, kellemes ülősarkot alakíthatunk ki, sőt nappalra mindkettőt teljesen felhajthatjuk úgy, hogy semmi sem különbözteti meg őket a többi szekrény ajtótól.

Feloldódott a régóta uralkodó pamlag-karosszék-szék garnitúrák merevsége is; helyettük a mozgatható és variálható üléselemek kerültek előtérbe. Különféle alakú, vastag, ruganyos párnák, amelyeket szét lehet rakni a szőnyegen vagy egymásra tornyozni, aszerint, hogy éppen ülni, félkönyökön heverészni, vagy teljesen elnyújtózni van kedve az embernek. A hagyományostól viszonylag kevésbé eltávolodott ülőbútorok is igyekeznek a lehető legnagyobb kényelmet biztosítani. Az enyhén döntött támla, a tarkó- és fej-támasztó, a lábtartó — mind kellemesen simul a testhez.

A hagyományos széklábak helyett a tervezők szívesen alkalmaznak lágy ívben hajlított csővázat, vagy műanyag-talpat; a szekrények függőleges és vízszintes élei finoman lekerekítettek; az asztalok, ülőbútorok körvonalai egyszerűek és lendületesek.

Ezek a könnyed formák nyilvánvalóan csak műanyagból készülhetnek — a fa trónfosztása a bútoriparban véglegesnek tűnik. A kölni vásáron látottak alapján őszintén mondom: nincs mit sajnálni rajta. A műanyag bútorok könnyen mozgathatók és tisztíthatok, s aki idegenkedik a vidám piros, zöld, sárga színektől, vagy a hűvös fehértől, az találhat olyat is, amelyről csak a szakember mondja meg, hogy nem valódi fából készült. Nagyon mutatósak a plexiüveg székek, asztalok, s mivel átlátszóak, a valóságos méretüknél kisebbnek hatnak, tehát a kis lakásokban különösen jól érvényesülnek.

A bútorhuzatok természetesen ugyancsak szintetikus anyagokból készülnek, és — a legújabb modelleken — levehetők. Csak le kell húzni a szék alján elrejtett cipzárat, s már mehet is mosásba a huzat, vagy másikra cserélhető, ha az eredeti megkopott.

A legszebb, legötletesebb modern bútorokat a skandináv, olasz, és francia kiállítóknál láttam. A kisméretű lakások korlátait talán az NDK-beli és a román tervezők veszik leginkább figyelembe. — Magyarország szép stílbútorokat mutatott be. — A modern lakberendezés terén, sajnos, sok még a tanulni- és főként, az átvennivalónk.

Felkai Éva

Kiemelt kép: Fortepan / Bojár Sándor

Nők Lapja 1972/8. (Forrás: Nők Lapja archívum)