A falu, amelyről szó van, a Fejér megyei Moha, ahol az idén is a szokásos „tikverő”-vel búcsúztatták a farsangot. A falu legényei ilyenkor maskarát öltenek: színes, hosszú rongycsíkokkal televarrt ruhát, kenderkócszakállas álarcot, rojtokkal, tollakkal megtűzdelt fejfedőt. Zsebüket jól megtömik korommal, végigjárják a házakat és aki csak útjukba kerül, alaposan bekormozzák. Még a falun gyanútlanul áthaladó autókat sem kímélik, ijesztő sámánruhájukban elébük ugranak és a nevetve védekező sofőr sem menekül a kormozás elől. A csapat két lányruhába bújt tagja hatalmas kosarakkal járja a falut és amíg a vadóc „kódisok” kormoznak, az ólakban tojás után kutatnak, tyúkokat kergetnek (innen a „tikverő” megjelölés), addig a korom-avatáson átesett háziak ugyanúgy tojással ajándékozzák meg a „lányokat”, mint húsvétkor a locsolódó legényeket szokás. Az egész falu harsog a nevetéstől, a „kódisok” ijesztő huhogásaitól, a megrémült kutyák ugatásától, a menekülő lányok sikongatásától. Minden házban sercegve sül a fánk, poharakban áll a bor, hogyha jönnek a maskarák, legyen mivel kínálni… Este a falu fiataljai az összegyűjtött tojásból, kolbászból rántottát sütnek. 

És ezután az ősi, a termékenységet, a természet újjáéledését jelképező szokás után Mohán is kezdődhet a tavaszvárás és a tavaszi munka…

Szávay Edit

Nők Lapja 1972/10. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán