Miért van az; hogy a gyerekszülés után sokáig gondolni sem bírunk a szexre? Mert a nyugalomnak lőttek, és a stressz nem igazán korbácsolja fel a szerelmi vágyat? Ez kétségtelenül így van. De mégiscsak féligazság. 

A párunk alig várja, hogy szülés után hazaérjünk a kórházból, hiszen olyan régen tarthatott a karjában. De csalódnia kell, mert mi egy szégyenlős félmosollyal jelezzük, hogy most nem alkalmas. Majd. Ha rendbe jöttünk. Csakhogy telnek a hetek, a hónapok, a sebek már rég behegedtek, és mi még mindig nem érzünk egy fikarcnyi vágyat sem a házasélethez. Partnerünknek lóg az orra, és talán már el is ment a kedve az egésztől. De mi csak hallgatunk, és gyűlik bennünk a lelkiismeret- furdalás. Elégedetlenek vagyunk vele is, magunkkal is: hiszen ez mégse normális!

Ahogy én élem meg a változást

De mi a normális? A barátnőnk esete, aki két hónap elteltével fütyült a gátsebére, és máris olyan lapos a hasa, mint a vasalódeszka? Vagy Ibikéé, aki két éve szenved a terhesség alatt felszedett kilóitól, és kudarcra van ítélve a házasélete? Semmi értelme folyton másokhoz hasonlítgatni magunkat. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen dolgozzuk fel életünk változásait. Nincs normális vagy nem normális, lassú vagy gyors, egészséges vagy egészségtelen. Ne türelmetlenkedjünk! Jogunk van a magunk módján megélni a változásainkat. Jobb lenne, ha most egy ideig inkább befelé figyelnénk! tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyerekszülés krízisállapot, amely után újra mindent a helyére kell tennünk magunkban. Nemcsak a testünkben, hanem a lelkünkben is. És ez utóbbi sokszor hosszadalmasabb.

– Legnehezebb dolga a császármetszéssel szült nőknek van -véli dr. Boros Judit nőgyógyász. – Azt tapasztaltam, hogy az a fölött érzett csalódás, hogy nem tudták természetes úton világra hozni a gyermeküket, hosszú időre elbizonytalanítja és megbénítja őket. Előfordul, hogy valakinek két hónap alatt gyönyörűen begyógyul a sebe, de még két év múlva is arról panaszkodik, hogy nem tud feloldódni a házaséletben. Ez azt jelenti, hogy még mindig nem tudott belenyugodni abba, hogy a nőiessége nem teljesedhetett ki. Ez persze, sokszor csak a tudatalattijában motoszkál, tehát még több időre van szüksége. De biztos lehet benne, hogy a szervezete előbb-utóbb feldolgozza a traumát. Egy nehéz szülésen átesett nőnek se sokkal könnyebb. A lelki megpróbáltatásokon túl, a kötőszövetein esett sérülései is nehezebben gyógyulnak, mint annak, aki könnyedén kipottyantja a kisbabáját.

Adok-kapok

A nők szexszel szembeni ellenállásának leggyakrabban a fájdalomtól való félelem az oka. A felmérések azt bizonyítják, hogy ez nem is alaptalan. Az első gyerek után a nők negyven, míg a második után húsz százalékuk érzi legalább három hónapon át fájdalmasnak a szeretkezést. Tizennyolc százalékuknak pedig fél vagy akár egy évig is panaszokat okoz a gátmetszés helye. Komolyan kell-e vennünk testünk jelzéseit, vagy tekintsük a fájdalmat elkerülhetetlen következménynek?

A szakember szerint, ha valami fáj, azt nem szabad erőltetni. Bizonyára nem jött még el a házasélet ideje. Ilyenkor más formát kell találnunk a gyengédség kifejezésére. Mert az azért ritkán fordul elő, hogy egyáltalán ne vágyjunk partnerünk közelségére. Ha mégis így van, akkor az ok nem a fájdalomban, hanem a párkapcsolatban keresendő. Jól tennénk, ha megbeszélnénk a párunkkal, mit érzünk. A puszta elutasítás vagy a hallgatás csak elmérgesíti a helyzetet.

Vizsgáljuk meg, hogy nem vittük- e túlzásba kisbabánk kényeztetését, ölelgetését! Meg kell éreznünk, hogy hol a határ! A csecsemő nem játékszer, és hosszabb távon magunkkal teszünk jót, ha megtanulunk egy kicsit elhatárolódni tőle. Különben a fejünkre nő, és margóra szorulunk mi is és a párunk is. Márpedig neki is szüksége van ránk! Nekünk pedig a vele eltöltött időre, és a közös feltöltődésre. Máskülönben egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy egyedül maradtunk a gyerek körüli teendőkkel és a háztartás gondjával. Ha a papát az első időkben kirekesztjük az életünkből, ne csodálkozzunk, ha sértődötten hátat fordít! Akkor aztán leshetjük, hogy mikor tudjuk ismét magunkra vonni a figyelmét… Csalódottan, sértett büszkeséggel állunk majd egymással szemben, és értetlenül követelőzünk. A mellőzöttség érzésével a lelke mélyén azonban senki sem tud a másiknak szeretetet adni. Az ördögi körből csak akkor lehet kiszállni, ha a közös élményekről nem mondunk le. Az a tapasztalat, hogy a mamának sokkal hamarabb megjön a kedve a szexhez akkor, ha a partnerének sikerül kapcsolatban maradnia vele.

Csak kifogás

Sajnos, legtöbbször mégsem beszélgetünk. Mert kényelmesebb kifogásokat keresni, mint megértetni a párunkkal, hogy mi játszódik le bennünk. Általában megkergült hormonjainkra, vagy az ezekkel összefüggésben lévő hüvelyszárazságra hivatkozunk. Jó ürügy, mert van némi alapja. A hormonok valóban befolyásolhatják a libidót, ezt bizonyítja az is, hogy sok nőnek a peteértés ideje alatt különösen nagy kedve támad a szexhez. De ne felejtsük el, hogy nem vagyunk a hormonjaink rabszolgái! Ha csak ennyi a baj, a hüvely szárazságán ösztrogéntartalmú krémmel lehet segíteni. Csakhogy nem ennyi, mert megint a dolgok elébe vágtunk. Vagy azért, mert el akartuk kerülni a férjuram bosszankodását, vagy azért, mert valami rosszul értelmezett adok-kapok meccsben adósnak éreztük magunkat. Pedig még korántsem találtuk meg az egyensúlyunkat, és kilóg a nyelvünk az egész napi házimunka után. Egyébként is kész csődtömeg vagyunk, hiszen egész éjjel szoptattunk, mégse tudtuk megnyugtatni a kisbabát. Ráadásul még ezek a felesleges kilók is! Hogy lehetne ekkora úszógumikkal élvezni a házaséletet?!

És ha még azt is tudnánk, hogy a férfiak szerint nincs kevésbé erotikus, mintha egy nő folyton az alakjára és a kilóira panaszkodik! Még annak is elmegy tőle az étvágya, aki amúgy szereti, ha az asszonyon „van mit fogni”. Egyébként se siránkozni kell, hanem segíteni az áldatlan állapotokon. Először: a párunk is tudja ringatni egy két óráig azt a gyermeket. Másodszor, a sarkon van egy konditerem, és ha szégyelljük magunkat, tegyünk fel egy napszemüveget. Sokan arra is panaszkodnak, a szüléstől kitágult a hüvelyük. Ezt szintén rendbe lehet hozni egy-két hónapos intimtornával, amelynek következtében az alhasi és gátizmok ismét feszesekké válnak.

Fel a fejjel, már nincs sok hátra a rémálomból! Az orvosok szerint hozzávetőlegesen kilenc hónapra, azaz éppen a terhességnek megfelelő időtartamra van szükségünk ahhoz, hogy újra magunkra találjunk. (Ez nem szentírás, ennél kevesebb is lehet!) 

Szeretkező szülés

– Az apás szülések különösen jó hatással vannak a szülés utáni szexuális életre – állítja dr. Boros Judit. – Persze, csak akkor működik a dolog, ha a papa kellően felkészült a nagy eseményre, vagyis mindenképpen a párja mellett akar lenni, és azt is megtanulja, hogyan tud segíteni a feleségének. Egy igazán szép együttszülésben felismerhetők a korábbi együttlétek elemei, a simogatás és az ölelgetés. Az orvosnak, amennyire csak lehet, tiszteletben kell tartania a pár intim szféráját. Találkoztam olyan mamákkal, akikből a háborítatlan szülés orgazmusjellegű érzést váltott ki. Egy ilyen élmény után hazatérve, pár hét után a párok frenetikus szeretkezésekről szoktak beszámolni. Az sem utolsó szempont, hogy ez esetben nem a mamának, hanem a papának lesz izomláza a tolófájásoktól! Elvégre ő támasztja meg percenként a feleségét…

Nők Lapja 2002/9. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Schermann Ákos