Tanuljunk válni! – Ágytól és asztaltól

Aki azt állítja, hogy békésen vált el, legalább akkorát hazudik, mintha azt mondaná, hogy a koncentrációs tábor jóságos orvosa kikúrálta az influenzáját. A válás a kapcsolat halála. Minél nagyobb a szerelem, annál csúnyább a vég. Látott már szép halált? (G. Ferencné budapesti tanítónő)

A fővárosban két házasságkötésre jut egy válás. A bíróságok iszonyú erőfeszítéssel darálják a bontópereket, de a válás kimondása általában nem jelenti a háborúskodás végét. Gondoljunk csak a láthatási botrányokra, az évekig elhúzódó vagyoni perekre, válófélben levő, tépett idegzetű ismerőseinkre. Válunk. Ütünk, rúgunk, bosszút állunk, és senki sem gondol arra, hogy abba talpal bele gátlástalan durvasággal, akit néhány évvel ezelőtt még szerelemmel ölelt.

A mai családjogi bíráskodás alkalmatlan arra, hogy a tárgyalás során megnyugtatóan feloldja a felek közötti konfliktusokat. De hadd védjem a mundér becsületét! A bíró nem pszichológus, nem érthet a lelki sérülésekhez. Épp ezért kellene intézményesen segíteni még pereskedés előtt a válni készülőknek. (Dr. Grád András, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője)

Sok szakember azt állítja, hogy lehet kulturáltan válni. Szerintük azt már tudjuk, hogy a meghibásodott televíziót ostobaság baltával kettévágni, inkább szerelőhöz kell vinni, de azt még nem, hogy lelki bajainkkal, házassági válságunkkal hová forduljunk. Dr. Grád András – évekig válóperes bíró és egyben pszichológus – támogatást kért a Nemzeti Egészségvédelmi Intézettől, hogy munkatársaival létrehozza a Válási Közvetítés Szekciót. Segíteni akartak, hogy a válás előtt állók még a bírósági tárgyalás előtt tisztázhassák egymás közt a vitás kérdéseket. Pszichológus és jogász foglalkozott a házaspárokkal, hogy ebben a keserves élethelyzetben is megőrizzék emberségüket, idegrendszerük épségét.

– Nem mi találtuk fel ezt az intézményt, az USA-ban már az 1970-es években létrehozták a válási közvetítőket – magyarázza dr. Grád András. – Németországban gyakran maga a bíróság irányítja a feleket a közvetítőhöz. Mi sem csalódtunk a kísérlet során. Az esetek kétharmad részében sikerült megelőznünk, hogy válás állóháborúvá váljon, s a felek gyorsan, közös megegyezéssel elváltak.

Nem tudom, hogy élem túl a válásomat. Rettegek a férjem durvaságától, állandóan ordít velem. Gyakran az anyámnál éjszakázom a gyerekkel. Be akarja bizonyítani, hogy ideggyenge vagyok. Ha ez sikerül, nem kapom meg a lakást és a lányomat. Közben vígan él a barátnőjével, aki a háttérből hergeli ellenem. (Részlet egy harmincnégy éves titkárnő leveléből)

– A Budapesten megszervezett válási közvetítőhöz fordultak-e olyan párok, amelyeknek a kapcsolata a végsőkig elfajult? – kérdezem a közvetítő szülőatyjától, dr. Grád Andrástól.

– Hajaj! Volt nálunk olyan férj és feleség, akik egyszerűen nem álltak szóba egymással. Az asztal két végén ültek, a pszichológus közöttük foglalt helyet, és hol az egyikkel, hol a másikkal beszélt. És csodák csodája, mégis létrejött közöttük a megállapodás. Nagyon nehéz a pszichológusok munkája, hiszen a válni szándékozók általában felnagyítva látják a másik hibáit. A válás általában együtt jár egy olyan összeszűkült tudatállapottal, mely szerint minden bajnak és rossznak kizárólag a másik fél az oka.

– Ön nem csak pszichológus, de bontóperekkel foglalkozó bíró is. Tapasztalata szerint mikor válik egy válás elviselhetetlenné?

– Épp azért tartom rendkívül fontosnak a közvetítőt, mert bíróként rengeteg válópert éltem át. Akkor durva és megalázó a válás, amikor a felek nem hajlandók tudomásul venni a konfliktusok valódi okát. Azt állítják, hogy a másik fél megcsalta őket, közben figyelmen kívül hagyják, hogy a szexuális életük már hosszú évek óta rossz, örömtelen. Azt mondják, hogy a tűrhetetlen anyagi gondok miatt ment tönkre a házasságuk, közben nem veszik észre, hogy különböző társadalmi rétegből származnak, ezért tökéletesen eltérő képzeteik vannak a helyes pénzkezelésről. Ahhoz, hogy feloldjuk a közöttük feszülő ellentéteket, csökkentsük a felgyülemlett bosszúvágyukat, ki kell derítenünk a valódi okokat. Erre inkább képes a közvetítő pszichológus, mint a tárgyalást vezető bíró.

– A sikeres tisztázáshoz a feleknek önvizsgálatot kellene tartaniuk…

– Ez pokolian nehéz. Senki sem szembesül szívesen a saját hibáival. De még mindig hasznosabb és tisztességesebb, mint az évekig tartó gyűlölködés. Az igazi válóokok ismeretében sokkal könnyebb eldönteni, hogy hová kerüljön a gyerek, hányszor hasznos számára a láthatás, hogy osszák el a vagyont.

Egyévi házasság után váltam el a férjemtől, pedig nagy volt a szerelem. Elviselhetetlenül könnyelmű volt, játékautomatákra szórta el a fizetését. Őrjöngtem, veszekedtem, anyósom meg elnéző mosollyal fogadta fiacskája viselt dolgait. Engem arra neveltek, hogy csak munkával, tanulással boldogulhatok, ezért vettek fel a főiskolára. Azt hittem, őt is meg tudom nevelni. Nem sikerült. (Részlet egy huszonkét éves szekszárdi fiatalasszony leveléből)

Ha igaza van dr. Grád Andrásnak, s minden válás visszavezethető az alapkonfliktusokra, akkor a házasságok már a kötésük percében magukban hordozzák későbbi halálukat.

– Nem kerülhetjük el a végzetünket?

– A házasságok valóban meghatározottak az első perctől kezdve, de ha a felekben van pszichológiai érzék és tudatosság, akkor áthidalhatják az alapkonfliktusokat. Tapasztalatom szerint tipikus rizikófaktor az eltérő társadalmi indíttatás, a túl korán kötött házasság, a szülőkkel való tartós együttlakás, a szegénység. Váláskor persze soha nem ezeket a rizikófaktorokat jelölik meg kiváltó okként.

– Épp ezért lenne óriási szükség arra, hogy ne csak a válás előtt, de már a házassági válságok idején próbáljunk segíteni – magyarázza Villányi Lenke, aki pszichológusként vett részt a tanácsadó munkájában. – Azt tervezzük, hogy az egyik nevelési tanácsadóban olyan házaspárokkal foglalkozunk a jövőben, akik nem akarnak egyelőre válni, de magukban képtelenek megoldani a konfliktusaikat. Sajnos csak nagyon lassan fogjuk elérni, hogy az emberek lelki bajaikkal szakemberhez forduljanak. Pedig jobb lenne a válságokat megelőzni…

– Ebben elévülhetetlen érdemei vannak az előző negyven évnek, hiszen évtizedeken át gyanakodva figyelték a pszichológia tudományát – folytatja dr. Grád András. – Ha nincsen lélek, hogy lehetne lélektan…? Nálunk a pszichológushoz forduló ember még mindig gyanús… A jelenlegi helyzetet a következő képpel lehetne ábrázolni: Emberek ezrei zuhannak egy mély szakadékba. A szakadék szélén áll néhány szakember, kezükben háló. Kinyújtják a karjukat, és egy-egy embert véletlenül elkapnak…

Hogy válhatnék bosszúvágy nélkül? A férjem állandóan ivott, soha nem jött haza időben, a pénzt eldugtam előle, hogy legyen mit ennünk a gyerekkel. Minden gond az én nyakamba zuhant, iszonyatos energiával próbáltam fenntartani a rendezett család látszatát. Nem bírtam tovább, végső kétségbeesésemben beadtam a válópert. (Negyvenkét éves pécsi tanárnő)

– Mit tehet a válási közvetítő egy olyan férjjel (feleséggel), aki rendszeresen iszik, s retteg tőle a család? – kérdezem dr. Grád Andrástól. – Örülök, hogy szóba jött az ital, legalább árnyaltabbá tehetjük az iszákosokról kialakult képet. A közhangulat azt sugallja, hogy aki iszik, haljon meg. Nem akarom védeni őket, valóban szörnyű lehet velük élni. De nagyon ritkán beszélünk arról, hogy az emberek nem kicsi korukban határozzák el, hogy felnőttként részeg disznók lesznek. Ha egy férj (feleség) a házassága alatt válik alkoholistává, akkor e folyamatban nagy szerepe van (lehet) a társának is. Az alkoholizmus összefügg a szervezetünkben termelődő endomorfin nevű vegyülettel. Az endomorfinok csak szeretetteljes, elfogadó közegben termelődnek megfelelő mennyiségben. Ennek hiányában érezzük magunkat pokolian rosszul az ellenséges vagy közömbös közegben. Ha a családi életben sincs meg a jó közérzet, s nem termelődik elegendő endomorfin, sokan pótszerekhez fordulnak. Segíthet a morfium – szerencsére még elég ritka – és az alkohol. Ha valaki rendszeresen iszik, szervezetében lecsökken az endomorfin-termelődés, tehát egyre inkább rászorul az alkoholra. A kör bezárul.

– Nem tudom felmenteni a részeges szülőket. Ha a gyerek éhes, nem magyarázhatja el az anya (apa), hogy apád (anyád) lecsökkent endomorfin-termelése miatt nincs mit enni…

– Pedig a válási közvetítőnek épp ezt a folyamatot kell megértetnie a felekkel ahhoz, hogy a válás ne váljon szörnyű csatározássá.

Egy férfi megszállottként ragaszkodott a feleségéhez, nem akart válni. Nagyon lassan sikerült rádöbbenteni, hogy értelmetlen az ellenkezése, önmagát teszi tönkre. Beszélgetéseink végére lehiggadt, és a házaspár közös megegyezéssel adta be a válópert. (Villányi Lenke pszichológus, a válási közvetítő munkatársa)

– Egy riportalanyom szerint lehetetlen békésen válni. A közvetítő pszichológusaként sikerült széppé tennie néhány válásié – kérdezem a pszichológusnőt.

– Széppé nem, de nyugodttá igen. Mikor szép egy műtét? Ha a vágás nem túl nagy, s a heg gyorsan begyógyul. Arra törekedtem, hogy ne maradjon a felekben életre szóló sérülés – mondja Villányi Lenke. – Egy férfi nem tudta összeegyeztetni a művészi pályáját és a családi életét. A maga módján szerette a feleségét és a gyerekeit, de nem tudott az életmódján változtatni. A válóper benyújtása előtt jöttek el a tanácsadóba. Beszélgetéseink során a feleség elfogadta a helyzetet, abbahagyta a sírást, a kapkodást. Megtaláltuk a lakásmegosztás és láthatás viszonylag ideális módját. Közös megegyezéssel, nyugodtan váltak el.

– Egy pszichológus számára mégis az a siker, ha meg tudja akadályozni a válást…

– A tanácsadónak nem az a célja, de természetesen – ha érdemes – a békítéssel is megpróbálkozunk. Egyetlen esetben fordult elő, hogy a házaspár meggondolta magát, de később arról értesültem, hogy fél év múlva mégis elváltak. A pszichológus sem tehet csodát, csak reális célokat tűzhetünk magunk elé.

A feleségemnek lételeme a szenvedés. Nem tud örülni semminek, mindig megtalálja az okot a nyavalygásra. Nem bánom már, hogy eljutottunk a válásig, mert az utóbbi időben már magam is úgy éreztem, hogy undorító fickó vagyok, mert például szeretem a focit. Jobb lesz egyedül. (B. F. gépkocsivezető, Budapest)

A válóperek java részét nők kezdeményyezik. A közvetítőhöz is többen fordultak a szebbik nemből?

– Az a cél, hogy a párok együtt keressenek meg bennünket. Ennek ellenére több asszony jött hozzánk egyedül. Egy esetben a pszichológusnak sikerült bevonnia a férjet is. Ha csak az egyik féllel találkozunk, nem tudunk érdemi munkát végezni – mondja dr. Grád András. — A nők általában szeretnek panaszkodni, szívesen sajnáltatják magukat. Gyakran kiderül, hogy a panaszok mögött agresszió húzódik meg: büntessék meg a gazembert!

– Pedig gyakrabban hallunk erőszakos férjekről és rettegő, kiszolgáltatott feleségekről.

– Minden általánosítás hamis. Nem szabad elfeledni, hogy egy házasságban annyi pszichológiai agressziót lehet elkövetni, amennyi háromezer pofonnal sem ér fel. Nem mindig az az agresszor, aki a pofont adja. Válóperes bíróként mindig furcsálltám, amikor öt perccel a pofon elcsattanása után a feleség már sorban állt az orvosi rendelőben látleletért. Ha valakit váratlanul megpofoznak, nem természetes, hogy egyből elrohan okmánybélyegért a sarki trafikba. Látleletet csak okmánybélyeg ellenében adnak ki… Gyakran morfondíroztam magamban: talán már előző nap beszerezte…? Sajnos mindez az iskolázott nőkre is vonatkozik. Azt hiszem, az értelmiség válik a legcsúnyábban. A kreativitásukat arra használják, hogy a másikat tönkretegyék.

Hogyan tovább?

A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet támogatásával egy évig működött a válási közvetítő a Sportkórházban. Elfogyott a pénz, a munka befejeződött. A részvételi díj nem fedezte az önfenntartás költségeit, hiszen az ügyfelek kettőezer-ötszáz forintot fizettek tizenkét alkalomért. A tapasztalatokból született egy érdekes tanulmány, de a válni készülők ma éppúgy csak magukra számíthatnak, mint néhány évvel ezelőtt.

– Hogyan tovább? – kérdezem dr. Grád Andrástól.

– Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb rájövünk, hogy a válási közvetítőre szükség van, hiszen megkönnyítené a bíróságok munkáját, csökkentené a gyámhatóságokra nehezedő terheket.

– A hivatalos szervek rossz szemmel nézik?

– Vezető jogászok között is akadnak olyanok, akik feleslegesnek tartják ezt a munkát. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet lelkesen támogatott minket, de kevés a pénzük. Pedig időt, idegenergiát és pénzt takaríthatnánk meg, ha követnénk az USA vagy Németország példáját.

– Mit tegyenek azok, akik most válnak? Nekik ki segít?

– Próbálják elhinni, hogy a maguk és a gyerekeik nyugodt jövőjét vásárolják meg, ha a válást nem bosszúállásra használják fel. A házasság páros játék. Két ember tudja csodálatossá tenni, s csak együtt lehet pokollá változtatni.