,,Valahol Budapesten” megjelentek a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főigazgatóságának munkatársai és azt javasolták: a hivatali éttermet alakítsák át önkiszolgáló étteremmé. Legnagyobb meglepetésükre még a szakszervezet titkára is tiltakozott, mondván: De hogyan képzelik az elvtársak? Komoly szakemberek vigyenek tálcát a kezükben?
,,Hajh, sokat kell még gyúrni, főzni őket, hogy a korszerű megoldást elfogadják”
– sóhajtották a távozó belkeresek.
Telt-múlt az idő, és a szóban forgó hivatalban mégiscsak lett önkiszolgáló étterem. A mit sem sejtő szakszervezeti titkár pedig így nyilatkozott a rangrejtve kérdező újságírónak: ,,önkiszolgáló éttermünk sokkal higiénikusabb, mint a régi. Mindig forrón kapjuk az ételt, tíz-tizenöt perc alatt megebédelünk — igen elégedettek vagyunk …”
A beavatottak még azt is megsúgták, hogy a húzódozók nemrégen a felügyeletükhöz tartozó vállalatoknál is elrendelték az önkiszolgáló éttermek meghonosítását. Persze, a ,,vihar a tányér körül” még nem csendesült el.
De mégis mi a baj az önkiszolgáló éttermekkel?
Ellenzői a kényelemre és a megszokottságra hivatkoznak. Hívei pedig egyetértenek Rózsa Tivadarral, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főigazgatóságának helyettes vezetőjével, aki tájékoztatásul közölte:
Kapcsolódó
Mit tudhat egy vacsora majd’ egymillióért?
— Az önkiszolgáló éttermek létrehozásakor sokat kell küzdenünk a maradisággal. Nem volt könnyű egy évvel ezelőtt megtörni a ,,jeget”. Bevallom, a konzervatívokkal ma is sokat vitatkozunk. Április 5-én lesz egy éve, hogy az első üzemi önkiszolgáló éttermet felavattuk, a Székesfehérvári Könnyűfémműben. Tavaly a mi hatáskörünkbe tartozó Üzemi Vendéglátó Vállalatok éttermeinek mintegy 30 százalékát korszerűsítettük, illetve önkiszolgáló étteremmé alakítottuk át. Tervünk, hogy az idén száz önkiszolgáló éttermet adunk át a fogyasztóknak. Az önkiszolgálással az ebédidőt általában harminc-negyven percről tíz-tizenöt percre csökkentettük. A túlzsúfoltság már a továbbfejlesztést gátolta, viszont így az ,,áteresztő képességet” harminc százalékkal növeltük. Kulturáltabb az étkezés, a modern, műanyaggal bevont bútorokat sokkal könnyebb tisztán tartani s a pasztell-színek megnyugtatóan hatnak a vendégekre. Azt tapasztaljuk, hogy az utca mindig rohanó embere is szívesen betér az önkiszolgáló étterembe. Megnyugtatásul közlöm, hogy a régi, hagyományos éttermeket is továbbfejlesztjük, s aki ragaszkodik hozzá, megtalálja az ízlésének, pénztárcájának megfelelő éttermet, felszolgáló pincérrel.
Nagy Ibolya
Nők Lapja 1962/11. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Bauer Sándor
