Április 7-e egészségügyi világnap.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének felhívására ezen a napon rendezvények sokaságán igyekeznek majd világszerte rádöbbenteni az embereket arra, hogy saját egészségüknél semmi nem lehet fontosabb.
Közben pedig a magyar orvosok, betegápolók, mentősök kénytelenek tüntetni és sztrájkkal fenyegetőzni, hogy a hazai egészségügy képes legyen ne csupán létezni, hanem működni is.
A nők betegek, a férfiak meghalnak
Az egészségügyi világnapon különös hangsúlyt kap a kérdés: milyen a magyar nők egészsége, mennyire sújtják őket a szenvedélybetegségek?
A nők életükben tizenkilenc évet töltenek betegen, a férfiak tizenhármat. Dr. Józan Péternek, a KSH főosztályvezetőjének ironikus megjegyzése szerint a nők betegek és a férfiak halnak meg. A magyar halálozási mutatók a földrész legrosszabbjai között szerepelnek, de az adatok összeállításakor elsősorban a „halandóbb” férfiak adatait szokták kiemelni. Arról sajnos ritkábban esik szó, hogy a magyar nők lélekszáma évenként 1,5 százalékkal csökken. Ez annak a következménye, hogy a női népességünk a férfiakénál is elöregedettebb. A magyar nők életesélyei öt-hat évvel rosszabbak a legkedvezőbb halálozási arányú országokénál: 1990-ben 73,7 év volt a várható élettartamuk. Ez a szám a hatvanas években kezdett csökkenni.
Az elmúlt 30 évben a nők gyakrabban betegedtek meg szív- és érrendszeri elváltozásokban és rákban, de nőtt körükben az erőszakos eredetű halálozás is. A rákfajták közül a tüdőrák ugrásszerű emelkedésére érdemes felfigyelni. 1970-ben 647 nő hunyt el tüdőrákban, míg 1990-ben már 1490! A tüdőrák- halálozásból az orvosok arra következtetnek, hogy az 1490 személy közül 1192-nek a füstölés okozta a halálát. A tüdőrákban elhunyt többi beteg egy részének szintén a dohányzás okozta a vesztét; bár ők maguk nem cigarettáztak, de a passzív dohányzás is okozhat tüdőrákot.
A magyar nők felbomló családjuk, a magány és a konfliktusok elől menekülve egyre gyakrabban nyúlnak a pohár után. Az alkoholista nők aránya kisebb a férfiakénál, de a növekedés a nők között nagyobb. 1960-ban még hat liter alkohol folyt le minden magyar torkon; 1990-ben már ennek a mennyiségnek a kétszerese. Az alkohol a szervezet számos szervét megtámadja, és óriási szerepe van a májcirózis létrejöttében, az öngyilkosságban, a balesetek bekövetkeztében.
Sajnos, a nők nemcsak egyfajta méreggel, az alkohollal, hanem gyógyszerrel, újabban pedig kábítószerrel is pusztítják egészségüket. Az önkizsákmányoló életmód sokukat teszi politoxikomániássá: gyógyszereket alkohollal öblítik le. Az erőszakos bűncselekmények felében a tettesek a nők kábult, védekezésre képtelen állapotát használják ki.
A toxikomániásak kétharmada nő; ők rendszeresen gyógyszert és alkoholt fogyasztanak. A következő lépés pedig a kábítószer: a hasis, a marihuana, a kokain, a heroin szedése lehet. A kábítószer- függőség visszafordítására ráadásul kevesebb idő áll az orvosok rendelkezésére, mintha iszákosságból próbálják kigyógyítani a beteget.
Az önpusztítási módszerek sorában a legbrutálisabb az öngyilkosság. Hazánkban évente 25-30 ezer ember lesz az önmaga ellen irányuló agresszió áldozata. A halálos végű öngyilkosságok mellett öt-tízszer annyi kísérlet történik. 1900-ben a halálos végű öngyilkosság száma 4325 volt. A nők ilyen öngyilkosságoknak kevesebb, mint felét követik el, de a kísérletezők közt a nők kétszer annyian vannak, mint a férfiak. A nők, sajnos ilyen drasztikus módszerrel próbálják figyelmeztetni környezetünket: bajban vagyok, figyelj rám!
(Az összeállítás a Magyar Nők Szövetségében tartott, „A női egészségügy” című előadás és vita alapján készült.)
Bukta Zsuzsa
Nők Lapja 1992/14. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára
