Februárban megnyugtatott minket: bejelentette, hogy hosszas betegeskedés után visszatér a színpadra a felújított Élelem bérével. Hofi Géza visszatérését állva, hosszú tapssal ünnepelte a közönség. Tapsból szerencsére egész életében kijutott neki. Már az ötvenes években – akkor még Hoffmann Géza néven – megcsillantotta tömör, lényegre törő humorát a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában, s azután Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. 1960-ban Szendrő József leszerződtette a Debreceni Csokonai Színházhoz, s rávette, hogy változtassa Hofira a nevét. 1963-tól önálló parodistaként kezdett műsorokat adni országszerte, de az igazi ismertséget 1968-ban, a rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródia hozta meg számára. Tizenhárom évig a Mikroszkóp Színház tagja volt, majd a Madách Színházhoz szerződött. Sírva-kacagva ünnepelte a közönség a Hofélia, majd az Élelem bére című előadóestet – utóbbi több mint ezer előadást ért meg, és még mehetett volna tovább, hiszen Hofi mindig megújította a műsort, s igen frissen reagált a közéleti változásokra. Előadásaira hónapokra előre minden jegy elkelt, s még a pótszékre szólónak is örülhettünk.

A közönség felől áradó szeretet segíthette át nehéz időszakain: szívinfarktusán, szemműtétein és felesége elvesztésén. Nemrégiben úgy tűnt, hogy a tragédiák után végre jobb korszak köszöntött a Kossuth-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész életébe: újranősült, és egészségi állapota is reményre adott okot. Fantasztikus humorával újra elbűvölte a közönséget.

Sajnos, nem sokáig tehette. Április tizedikén, hatvanöt éves korában örökre elaludt.

Nők Lapja 2002/16. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán