Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert négyéves kislánya nehezen tűri az ovis beszoktatást.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Kislányom négyéves. Ősz óta óvodába járna, de nem nagyon megy a dolog. Nemcsak a betegségek miatt. Reggel órákig öltözik, piszmog, most meg már egyáltalán nem akar felöltözni, ha tudja, hogy az óvodába megyünk. Ott aztán ordít, ha eljövök, így nem bírom otthagyni. Igaz, hogy amikor egy-kétszer mégis otthagytam, végül egész jól eljátszott a gyerekekkel. Van, aki azt mondja, hogy fokozatosan kell beszoktatni, van, aki azt, hogy hagyjam ott, akármit is csinál. Tanácstalan vagyok. Egyetlen gyerek. Lehet, hogy kicsit elkapattuk?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Jó, ha az óvodába készülő gyerekkel már most meglátogatjuk az óvodát, ahová majd szeptembertől járni fog. Az is elképzelhető, hogy már most, egy-két alkalom után otthagyjuk egy kis időre játszani, míg mi elszaladunk a boltba, de hogy hová megyünk, s mikor jövünk vissza, ezt természetesen pontosan megmondjuk neki és be is tartjuk.

Ami aztán a beszoktatást illeti, itt kétféle nézet van. Az egyik azt javasolja, hogy fokozatosan szoktassuk be a gyereket úgy, hogy előbb csak rövid időre visszük és végig ott vagyunk vele, majd ez az idő növekszik és később ott is hagyjuk, először még csak rövidebb időre. A másik felfogás szerint meg kell beszélnünk a gyerekkel, hogy ő most ott marad délelőtt az óvodában (amit már előzőleg azért megismert), és mi délben érte fogunk jönni.

Mind a két felfogásmódnak megvan a maga igazsága és én úgy gondolom, hogy a gyerekhez kellene szabnunk eljárásunkat.

A gyerekek nagyon pontosan megérzik, hogy a szülő mire van elszánva és mennyire. A szülői határozottság a gyerek számára is megkönnyíti a maradást – de a gyerek számára persze nagy könnyebbség, ha nem „egész napra” kell ottmaradnia, (különösen eleinte), hanem csak egy délelőttre.

Fontos az is, hogy a gyerek hány éves. Hároméves kora körül nehezebb a dolog, mint majd a negyedik életév felé (de persze ekkor is számíthatunk még legörbülő szájakra, pityergésre).

A négyéves kislány esetében úgy gondolom, hogy az anyának kellene először is határozott döntést hoznia: akarja-e, hogy óvodás legyen a gyereke. Ha igen: ne hagyja órákig piszmogni reggel, hanem öltöztesse fel korán, vigye el az óvodába, és mondja meg, hogy mikor jön érte. És valóban akkor menjen. A nyugodt anyai határozottság a gyereket is megnyugtatja.

Szereted Vekerdy Tamás írásait? A link alatt találod a 10 legfontosabb dolgot, amit az évek során tőle tanultunk.

Nők Lapja 1996/19. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Kádas Tibor