„Sevilla narancsáról és a nőkről híres, kellemes város ” – állapította meg Andalúzia metropoliszáról Lord Byron. A letűnt korok emlékeit féltve őrző Sevilla elbűvölő és spanyolabb, mint maga Spanyolország, „aki nem látta Sevillát, még nem látott csodát ” – állítják a lokálpatrióták. Most milliók ismerkedhetnek meg a világkiállítás színhelyével, e patinás és lüktető, forró és illatos hispániai várossal.
1992 Spanyolország éve. Sevillában tartják a világkiállítást, Barcelonában az olimpiai játékokat és idén Madrid Európa kulturális fővárosa, közben Kolumbuszra emlékeznek, aki ötszáz évvel ezelőtt, e földről elindulva fedezte fel Amerikát.
Sevilla… aki sohasem járt e vonzó városban, az is ismeri: Figaro házassága, Sevillai borbély, Don Juan, Carmen – Mozart, Rossini, Bizet örökszép operái Sevillához kötődnek. A mítoszok nem halnak meg, Sevillában reneszánszukat élik. Barangolás közben a múlt emlékei tárulnak elénk, itt jártak a föníciaiak, volt római kolónia, majd a vandálok kezére jutott, a nyugati gót királyság fő városa lett, aztán jöttek a mórok, a XIII. században a kasztíliai királyok székvárosa, fénykorában fedezi fel Kolumbusz az Újvilágot.
A mantillás dámák helyére miniszoknyás lányok léptek, a caballerók, ma farmernadrágot viselnek, de a „díszlet ” a régi.
Szűk sikátorok, zegzugos utcácskák, parányi terek, fehérre meszelt házak, a falakat cserépbe helyezett muskátlik, tarka virágok díszítik, önfeledten játszó gyerekek az utcán, kézimunkázó öreg asszonyok, az ablakban könyöklő senoriták, kalitkába zárt kismadarak… Santa Grúz negyedben festői, idilli a kép, legalábbis a látogatóknak. Az egész várost virágillat járja át, hódító a jázmin, a narancsvirág, nem csoda, hogy oly sok költemény született e városról.
A tavasz Sevillában a legszínpompásabb, a legkellemesebb és a leglátványosabb évszak. A Nagy hét, a Semana Santa misztikus és káprázatos, vallási és népi ünnep, Sevillában 1520 óta tartanak körmenetet. Nagypénteken az egész város talpon van, megelevenítik Krisztus szenvedésének történetét. Az egyik Jézus-szobrot kétszáz kiló ezüst díszíti, körbehordják az ereklyéket, a híres szent képeket, a legpazarabb Mária-szobrot, a Macarenai Szüzet – bálványként imádják. A vallási társulatok, egyletek tagjai szerzetesi csuhára emlékeztető öltözetben – fejüket kapucni fedi – vesznek részt a menetben. A feltámadást a sevillai harangok zúgása jelzi.
Röviddel a Nagyhét után kezdetét veszi a hat napig tartó áprilisi Feria, mely eredetileg mezőgazdasági vásár volt. A sevillai Feriát a túláradó életöröm jellemzi, igazi fiesta, olyan, amilyet Hemingway szeretett. Bemutatják a fiatalok a lovas tudományukat, délcegek, vonzóak, elegánsak, mögöttük habos-fodros-csipkés ruhát viselő, hajukba virágot tűző lányok ülnek. Nagy lakomákat csapnak, hajnalig táncolnak, vigadnak, érzelmes andalúziai dalokat énekelnek, a legnépszerűbb tánc a sevillana.
Nagystílű kiállítást 1929-30-ban már tartottak Sevillában, az Ibér-amerikai Expo színhelye a Maria-Luisa-park volt. Ma is csodálatosak a kertjei, a növények, a szökőkutak, a kerámiadekorációk, a modern város oázisa, zöld szíve ez az impozáns park.
Tizennyolcmillió látogatót várnak a Sevillai Expo ’92-re, minden idők legnagyobb nemzetközi találkozójára. 110 ország, 17 spanyol tartomány, az Európai Közösség, húsz nemzetközi szervezet mutatkozik be Andalúziában. 18 millió látogatóra számítanak, az expo fő témája a „kommunikációs forradalom ”. Tizenhat kilométeres séta tehető az expo területén, a hőség elviselhetőbbé tételére az egyetem mérnökei, az Alcázar hűvös kertjeinek példájára, huszonötezer fát, 300 ezer bokrot ültettek és csöveken át vizet vezettek a Guadalquivir folyóból e térségbe. Az expo, a 600 éves karthausi kolostor körül létesült, melynek már Kolumbusz is a lakója volt, most János Károly király hivatalos rezidenciája lesz.
A pavilonok eredetiségre törekedtek. A japánok szamurájkardra emlékeztető óriás faívet emeltek, s az expón nem csúcstechnológiájukkal akarják elkápráztatni a látogatókat. A brit pavilont vízesés teszi látványossá és hűti. A Vatikán miniatűr bazilikát épített, egész napon át miséket tartanak. Szaúd-Arábia finom sivatagi homokot hozott, Chile a Déli-sarkról hajóval jéghegyet vontatott…
Minden előzetes jelentés kiemeli a magyar pavilont, a „kéttornyú kárpáti várat ” és hangsúlyozzák a gyönyörű fafaragást, a művészi ácsmunkát. A különleges fa- és üveglétesítmény megálmodó ja, tervezője Makovecz Imre építész. A pavilonunkon áthaladó, húsz perc alatt némi képet kap a magyar életről, történelemről és kultúráról. A pavilon az építészet, a zene és a film nyelvén kíván szólni. A gyökerével együtt Sevillába szállított fa, akárcsak a déli harangszó, jelkép, emlékeztető… Naponta mintegy 1700-1900 ember haladhat át „várunkon ”, s a következő látványban, élményben részesülnek: „Az emberek először egy gyöngén megvilágított, szűk előtérbe lépnek. Amikor elindulnak a lépcsőn felfelé, akkor már egy természetes zajokból is építkező zenei hangmontázs is kíséri őket. Két fal között lépkednek, mely átlósan kettéosztja a teret. Ezeken a falakon állnak a harangtornyok. A pavilon bal oldali része Magyarország nyugati látványa, a jobb oldali pedig a keleti képe… A látogatók üvegfödémbe ágyazottan láthatják a hatalmas tölgyfát és gyökereit… Megnyílnak a tornyok földszinti kapui, és megszólalnak a harangok. A kapukon túl, a pavilon nyugati részében egy film pereg: magyarországi képek, tájak, emberek, történelmi és hétköznapi dokumentumok láthatók. ”
A kulináris örömök a kiállítások velejárói, különösen az spanyolhonban, ahol sokat adnak konyhaművészetükre, nemzeti és andalúz ételeikre. Száz éttermet működtetnek majd, köztük van az első osztályú magyar Pavilon étterem és cukrászda, valamint a 150 személyes Rex Matthias éttermünk. Oscar-díjas mesterszakácsok irányításával a kis kukták régi és új, magyaros és nemzetközi ételeket készítenek.
A tervek szerint a világkiállítás befejeztével Andalúzia fejlesztését szolgáló kutatóközpont kap itt helyet. Az Expo ’92-től az andalúziaiak csodát várnak. Lehet, hogy vannak még csodák?
Szilágyi Éva
Nők Lapja 1992/16. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
