Az a nő, aki nálunk nyolc gyereket szül olyan ritka, mint a fehér holló. Úgy is néznek rá. Megbámulják, mint valami különleges példányát felvilágosult nemünknek, amely az anyaság oltárán nem szívesen áldozza fel a hivatását. Egy asszony, aki nyolc gyereket hoz a világra minden lehet nálunk, csak szép meg okos nem. Ebből is látszik, hogy milyen keveset tudunk a nőkről. Az anyákról, akik szétosztják magukat egy- vagy nyolcfelé, mégsem adják fel a reményt, hogy élhessék a saját életüket is, Kwaysser Endréné Zsombók Margit például úgy döntött, hogy 42 évesen, nyolc gyerekkel is jelentkezik a Magyarország legszebb asszonyát kereső pályázatra.
Mi késztette erre a lányosán karcsú, kimondottan szép, sokgyerekes családanyát? Talán a bizonyítás vagy a kitörés vágya. Akart még valamit önmagától, az élettől. Leginkább azt szerette volna megmutatni, hogy a nőt igenis felemelheti, új értékekkel gazdagíthatja, megszépítheti az anyaság.
– Nagyon szegények voltunk, de soha nem éreztem csapásnak, hogy egyre többen leszünk. A lakótelepi bérház tizedik emeletéről még négy gyerekkel költöztünk át a kőbányai apró, kertes házba, és azonnal nekiláttunk a bővítéshez. Éjszakánként tervrajzokat gyártottam, nappal dolgoztam a munkások mellett vagy építőanyagok után loholtam. Mellette főztem, mostam a családra, kihordtam a másik négy gyereket és szoptattam. Összesen 1000-1500 liter anya tejet fogyasztottak el a gyerekeim. Így nem volt különösebb gond az etetésükkel, tulajdonképpen a nevelésükkel sem. Nekem csak az első négyet kellett nevelnem, a többit már rábízhattam a „pótanyukákra”, vagyis a nagyobbacska lányaimra. Mindegyik kiválasztotta a kicsik közül a sajátját, azt, amelyik a legjobban hasonlít rá és egy kicsit úgy bánik vele, mint a gyerekével. Természetesen veszekednek néha, de nagyon jól el vannak együtt.
Most is ők foglalkoznak az apróságokkal, amíg mi beszélgetünk. Az immáron nyolcszobásra nagyobbított házban kényelmesen elfér a család, mindenki behúzódhat a saját kuckójába. Márk, a legidősebb 18 éves, most érettségizik az István Gimnáziumban, és térképész szakra jelentkezett az egyetemen. Kiváló matematikus, versenyt is nyert. A 17 éves Dominika, a Kodály Zoltán Kórusiskola tanulója, énekelt a rádió gyermekkórusában is. Gyakran turnézik külföldön, és keramikusnak készül. A 15 éves Bianka szintén „kodályos”, és nyelveket tanul: angolul, latinul, olaszul. Miután remekül süt-főz, ő a mama jobbkeze a konyhában. Fatime 13 éves, és ő a legjobb tanuló. Imádja az állatokat, főként a lovakat. Szobrokat is mintázott róluk, és azt szeretné, ha állatorvos is lehetne, meg zongoraművész is. Waldemár 8 éves múlt, és született kertész. Karmelina még csak 5 és fél éves, de olyan kitűnő a hallása, hogy már négyéves kora óta vesz zongoraleckéket. Olvasni még nem tud, de a kottákat már ismeri.
Ahány gyerek, annyiféle tehetség, egyéniség. Az egyedüli közös vonásuk a zene. Mindegyik zongorázik, és mellette még más hangszereken is játszanak. Dominika énekel, gitározik, Bianka is énekel és csellózik, Waldemár pedig furulyán kíséri a többieket, amikor együtt zenélnek. A nagyok olvasni is szeretnek és versenyezni. Dominika a szép kiejtésével aratott sikert a Kazinczy-versenyen, s a Mozart tiszteletére rendezett zongoraversenyt is megnyerte a kerületükben. Ebben a mamájukra hasonlítanak, aki 13 évesen harmadik lett a budapesti tornászbajnokságon, és a Ki miben tudós?-ban is felhívta magára a figyelmet. A két legkisebb fiú még nem adta jelét különösebb képességnek. Leonard 4, Richard 3 éves, és mindkettő Oroszlán jegyű. A többiek nevét is úgy választották ki, hogy harmonizáljon a csillagjegyükkel.
Ez is a mama ötlete volt, mint – férje elismerő megjegyzése szerint – minden, ami szép és jó az életükben. A szép és jól nevelt gyerekek, a ház beosztása, az ablakok elhelyezése, hogy a lény szobáról szobára vándoroljon és visszatükröződjék az életét meghosszabbító tükrökben. Erre is jutott ideje, ehhez is volt érzéke, türelme a nyolc gyerek mellett. A belőle sugárzó szépség így teljesedett ki az általa is teremtett környezetben. Talán ezzel kárpótolta magát azért, amit kénytelen volt feladni a családjáért.
– Az ötödik gyerek után néztem szembe azzal, hogy nincs visszaút a szakmámba. Vegyészmérnök vagyok, a MÁV-nál immunológiával foglalkoztam, ami olyan gyorsan fejlődik, hogy ennyi kiesés már behozhatatlan. Tanulással esetleg pótolhatnám a lemaradást, de számomra már a gyerekek az elsők. Nekik pedig nagy szükségük van rám.
A férj szintén vegyészmérnök, tudományos főmunkatárs a Postánál. Már az egyetemről ismerték egymást, de egy későbbi, véletlen találkozás kötötte össze végleg a sorsukat. A nulláról indultak el, és ma sem rózsás a helyzetük. Mintegy ötvenezer forintból kell megélniük havonta. Ebből építkeznek, esznek, öltözködnek. Tízen. Miután használt ruhákat vásárolnak, ez nem jelent tetemes kiadást. Annál nagyobb érvágás a hét végi bevásárlás. Tíz liter tejet, 4 kiló kenyeret még hazacipelni is sok, és hol van még a többi? A mama néha háromszor is fordul a boltban, mire együtt van mindaz, amit majd megesznek. Csak almából elfogy 6 kiló hetente. Húst viszont keveset fogyasztanak mostanában. Azon a pénzen inkább több zöldséget és gyümölcsöt vásárolnak, az sokkal egészségesebb.
– Most például a gomba nálunk a sláger. Ma is azt ettünk, kirántva, párolt zöldséggel, tartármártással meglocsolva. A piacra a férjem jár, a főzésnél és a terítésnél a nagylányok segédkeznek. Mindig csak olyat főzünk, amit szeretnek, és minden ételt meg lehet szerettetni, ha jól készítjük el és mutatósán tálaljuk. Ezt már a lányaim is megtanulták tőlem. Soha nem kényszerítettem őket arra, hogy segítsenek a háztartásban. Ez úgy jött magától, vagyis önként vállalták. Ezért végzik lelkesen, jókedvűen.
Mostanában az is foglalkoztatja, hogy az idén lejár a gyes. Visszamenni nincs kedve a munkahelyére, viszont bármilyen kevés a havi 4300 forint, hiányozni fog a családi költségvetésből. Bizony jó lenne, ha az anyaságért is járna valamennyi fizetség. Végül is nem kis teljesítmény világra hozni és tisztességesen felnevelni nyolc gyereket. Néha ő is úgy érezte, hogy összeroskad a terhek alatt, vagy beleőrül a bezártságba, a tehetetlenségbe. Főleg, amikor egyszerre volt mumpszos hat, illetve bárányhimlős hét gyerek. Nézte a rakás eltorzult, szenvedő gyereket, és majd belebetegedett, hogy nem tehet értük semmit. Ez is közrejátszott abban, hogy nemrég elvégezte a relaxációs masszázstanfolyamot. Korábban pedig – kikapcsolódásként – nyelveket tanult, és beiratkozott egy textilfestő tanfolyamra. Még nem tudja, hogy mire volt mindez jó, de legalább kimozdult: emberek közé ment, új ismereteket szerzett, amelyeknek otthon – esetleg később mellékfoglalkozásként – hasznát veheti.
– Szeretne Magyarország legszebb mamája lenni?
– Örülnék neki; de az sem baj, ha nem sikerül. Egyetlen vágyam, hogy a gyermekeim egészségesek legyenek, és megtalálják a boldogságot a hivatásukban, a családjukban. Ha ez teljesül, én leszek a legboldogabb anya a világon.
Vadas Zsuzsa
Nők Lapja 1992/18. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / Bauer Sándor
