Ott botladozik a Fővárosi Nagycirkusz porondján klasszikus bohóckellékeivel, a Katyusa, katyusa dallamára bekocog egy műlovon, elesett, ügyefogyott, balek és gyanakvó, százszoros energiával „megoldja” botcsinálta feladatait és büszke az eszére.

Hű tükre a közönségnek, amely minden száma után melegebben fogadja, és amely úgy, de úgy szereti, ha a másik elesett, ügyefogyott és balek.

Kukucskin, a Moszkvai Cirkusz művésze huszonhét éve bohóc. Sok hangszeren játszik, számait maga szerkeszti, állandóan publikál a cirkuszművészetről, a cirkusz életéről szóló grafikái kiállításon is szerepeltek. Elve, hogy a bohócnak mindenhez kell értenie, s hogy a bohóc sajátos emberismerete — maga a bohóc.

A Szovjetunió összes köztársaságait bejárta, külföldön most először, Pesten lép fel. A szovjet közönség híres cirkusz-szeretetéről — mondja tárgyilagosan.

Másfél-két hónappal előbb — amikor a program még ismeretlen — elkelnek a cirkuszjegyek. Kukucskinnak ez nem feltűnő, ő civilként el sem tudja képzelni az életét és kicsit sajnál mindenkit, aki nem szereti annyira a cirkuszt, mint ő.

S. M. 

Nők Lapja 1972/18. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Nők Lapja archívum